Kilépni egy rosszul működő kapcsolatból, de hogyan? 18/L

Hogyan?

"Ne haragudj, de nem működik. Szakítok."

Persze tudom, te is olyan szolgalelkű önsajnáltató vagy, aki csak azért írta ki ezt a kérdést, hogy kipanaszkodja magát, egyébként meg minimálisan sem képes elszakadni az amúgy egyáltalán nem komfortos komfortzónától.

Te az a fajta "nő" vagy (mert akiben ennyi tartás nincs, az legfeljebb csak kívülről nő), aki inkább eltölt éveket - évtizedeket - vagy akár egy teljes életet szenvedve, mint hogy pár hónapig magányos legyen. (Bár kérdés: egy ilyen kapcsolatban ez gyakorlatilag nem magány?)

Igazából tök mindegy, hogy mi az előzmény. Itt most tök világos a helyzet. Van egy kapcsolat, ami nem működik. Tök mindegy, mik az előzmények, ezer féle háttérsztorit kitalálhatunk, a kapcsolat működőképességén az sem fog változtatni.

És van egy döntési helyzet, ami röviden arról szól, hogy akarsz-e továbbra is ebben a nem működő kapcsolatban maradni.

A döntés a tiéd. Mondhatod azt, hogy "igen, akarok. Tetszik nekem, hogy unatkozok ebben a kapcsolatban, a semmitmondó veszekedések is tetszenek, és minden vágyam az, hogy végül hosszú évek alatt tönkremenjek mellette. Ahelyett, hogy esetleg boldog legyek másvalaki mellett."

Vagy mondhatod azt, hogy "nem, nem akarok szenvedni, lehet, hogy most pár hétig/hónapig (neadjisten nagyon szélsőséges extrém esetben évig) most rossz lesz, lehet, hogy néha úgy érzem, hogy magányos vagyok, de ez semmivel nem rosszabb a kapcsolaton belüli magánynál, és ami a fő: lehetőségem van találni olyasvalakit, aki mellett tényleg boldog lehetek."

Mindegy, mi a háttér, erről szól a mostani helyzet.

A magánytól meg nem kell ennyire betegesen félni. Tudom, ilyenkor gyakori az a tévképzet, hogy "a Föld szóba jöhető 2 milliárd pasijából egynek sem fogok kelleni, csak a mostani az egyedüli, akinek kellek", de ez egyáltalán nem igaz. Úgy, ahogy a mostani kapcsolatod összejött, összejöhet még akármennyi. Öreg sem vagy, hogy attól kéne félned, kifutsz az időből. Mert oké, 40 évesen számba veszi az ember, hogy vajon talál-e mást... de a környezetemből ítélve ez sem lehetetlen. 18 évesen meg pláne nem.

Az pedig, hogy neki rossz lesz? Igen. De ha nem léped meg, akkor meg neked lesz rossz. De tartsd szem előtt, hogy ember vagy, és nem mártír. Felesleges hónapokat-éveket beáldoznod azért, hogy neki ne okozz fájdalmat. Egyrészt akármennyire is szeret, igazából ő is jobban járna, ha a barátnője tényleg odáig lenne érte, és nem csak sajnálatból lenne vele. Másrészt meg - hacsak nem akarod egész életedet leélni így - egyszer úgyis véget kell vetni annak, ami nem működik. (Nem, ezt már nem lehet megjavítani. Ez annál már jobban elromlott.) Akkor meg nem jobb előbb túllenni rajta? Meg hát na, szabad ember vagy, nehogy már ne dönthess az érzelmeidnek megfelelően, csak mert valaki attól pityeregni fog...

A hangnemért meg bocsánat, de vannak helyzetek, amikor az együttérző pátyolgatás annyit ér, mint ha a kutyámat próbálnám meg megtanítani deriválni.

Erre szoktak azt mondani hogy a nok olyanok mint a majmok: addig nem engednek el egy agat amig nem fognak stabilan egy masikat.

Amit csinalsz az nem tisztesseges sem vele, sem sajat magaddal szemben.