Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Van olyan, aki húsvétkor, választ tud adni a kérdésemre, hogy 2éves fura kapcsolatból, miért nem tudok kilépni?
válasza:Egyértelműen nincs értelme ebben a kapcsolatban tovább élni. Amit legbelül szerintem te is tudsz, azért írtad ki ezt a kérdést ilyen formában. Ha nem vagy boldog, márpedig látszik, hogy nem vagy az akkor olyan párt kéne találnod aki mellett te is jól érzed magad. Nem szabad megalkudni hogy jó lesz nekem bárki csak ne legyek egyedül. Szerintem ennek a kapcsolatnak legalább egy fél éves szünet kéne, vagy az hogy végleg vége legyen.
Ne félj egyedül lenni egy darabig, majd jön aki igazán hozzád illik! De ha ebben a kapcsolatban maradsz akkor az esélyt sem adod meg rá.
válasza:Hogy miért? Mert belefáradtál. Mert nem reménykedsz, hogy jobb lesz. Mert alacsony az önbecsülésed.
Mivel egyedül nem tudsz kijönni ebből a helyzetből, szerintem fordulj pszichológushoz, aki szakszerűen tud segíteni. Továbbá családhoz, barátokhoz, akik szintén támogathatnak.
"Ha vége, még az 1-1 alkalom se lesz." - Azt hiszem, ez a kulcs, ami miatt nem lépsz.
Ne sajnáld ezt az apró veszteséget, mert eltörpül a hátrányok mellett. Ez így nem is kapcsolat, én legalábbis nem nevezném annak. Most vágyj többre, jobbra. Csak annyira szedd össze magad, hogy kérj külső segítséget, aztán már menni fog.
(Egyébként enyhén szólva is fura, hogy két év alatt nem mutatta meg a saját lakását. Bennem kb. két hét múlva felmerült volna a gyanú, hogy nem egyedül él... De ettől függetlenül, a többi probléma miatt is érdemes lépned, gyorsan, határozottan.)
válasza:Tedd fel a kérdést, hogy boldog vagy-e a jelenlegi kapcsolatodban. Ha nem tudod egyértelműen rávágni, hogy igen, akkor bizony változtatni kell. Mivel nálad az igen válasz elég messze van ebben az esetben, mindenképp lépned kell.
Túlságosan ragaszkodsz ahhoz az 1-1 alkalomhoz. Hidd el, ennél még egyedül is jobb dolgod lenne. Tipikus se veled, se nélküled kapcsolat. A szingliség nem jelenti a világ végét, sőt, akkor nyílik meg előtted. Új embereket ismerhetsz meg, újra rád találhat a szerelem, stb. Főleg a mai világban, amikor már a férfiak egyre jobban érdeklődnek a náluk idősebb nők felé.
Van mit veszítened? Szerintem nincs, csak tönkremész idegileg.
29F
válasza:Hálás vagyok minden itteni és minden privát segítségnek, válasznak. Igen, azt írtátok meg, amit én magam is tudok. Hogy semmi értelme, hogy a magánytól való félelmem, a sok gond, amit cipelek, a megtépázott önértékelésem, felülírja/ta a viszonyt. Rengeteget györtrődök, állandóan szomorú-depis vagyok, amivel ő visszavág, holott ördögi kör. Nem vagyok boldog! egyáltalán nem! ÉN nem ezt akartam. Idővel párt, társat, nem partnert, ahogy ő mondja, ő a nagy ember, aki mellett senki lettem. Jön meglocsolni, aztán tán elvisz valahova, mint ahogy a kutyát sétálni. Segítettetek. Én is ezt írtam volna válaszként fordított helyzetben. Lépnem, megtennem nekem kell! Magamnak igérem, hogy meg is teszem, mert valójában, már teljesen belebetegedtem.
Mindannyiótoknak szép napokat, kellemes húsvétot kívánok!
válasza:Majd írj, hogy mi történt. :)
És ne halogasd tovább, tényleg nincs értelme.
Bemásolom egy másik kérdés linkjét, hátha neked is segít az ottani válaszom:
http://www.gyakorikerdesek.hu/felnott-parkapcsolatok__szakit..
Sok sikert. :)
válasza:Ne haragudj, hogy szólok (nem bántani akarlak), de önértékelési problémákat látok a háttérben. Évekkel ezelőtt pontosan olyan voltam, mint te. Ebben az állapotban tengődtem évekig (nem volt boldog csöppet sem). Akkortájt megnéztem a Titok c. filmet és az életem elindult fölfelé a lejtőn. Megtaláltam az életem értelmét és ma már az sem zavarna, ha egyedül kellene élnem. Nézd meg te is, ha gondolod:
Most léptem be és látom írtatok!
Az önértékelési probléma sajnos maximálisan igaz, és ő jó nagy lapáttal rátett.
Köszönöm a linkeket, mindenképp megnézem, csak legyen csepp időm.
Utálom, szégyellem magam, mert még nem teljes az elszakadás, mivel nem mertem kerek perec kimondani, pedig a hétvége kikapcsolódás címszó alatt is pocsék volt. Végig asszisztáltam a szakmai dolgait "kísérőként", aztán megkaptam a magamét, mert más véleményem volt laikusként egy alkotásról. 2-3 órát vártam vele számomra tök idegenekre, egy másik ffi társaságában, akit ő régóta ismert, én nem. 2 óra múlva finoman jeleztem, lemennék a napsütésre nézelődni....nem! mert vele jöttem, ott illik maradni. Margitsziget, vagy valami romatikusabb dolog, amit beígért indulás előtt, amikor elhívott semmi nem lett, végég zokogtam hazafelé. Ma újra jött értem, mondván haza visz, kedvesen indult, nem mertem nemet mondani, se önmagamnak, se neki. Felmertem hozni a hétvégi témát, miért nem engedett le sétálni, miért, nyom el a személyiségével, és végig alázott hazáig. Hogy hagyjam a multat, hogy belőlem csak a rosssz jön, holott, csak értelmezni akartam, ami történt 7végén. A válasz a szokásos. Az már a mólt, békén kell hagyni! Nekem a tegnap előtt még nem múlt egy kapcsolatban....Most mondtam (sokadszorra), pont, vége. Nem neki, hanem magamnak. Közben lenne egy egyszerű, de normális ffi, akit miatta folyamatosan visszautasítottam, sőt reményt kelthettem benne, amikor padlón voltam. Nem épp jellemes dolog, tudom. De nagyon nagyon nehéz leszakadni, mert ez az életemnek csak egy pici töredéke, oko-okozatok, miért vagyok ilyen, miért félek, a magánytól. Képes vagyok, voltam magamat és a szeretteimet 2 éven át becsapni, félreveztni, hinni abban, amiben az első hetektől kezdve tudni lehetett, hogy nem lesz jó.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!