A nők egy része miért nem mer kilépni egy szemmel-láthatólag rossz kapcsolatból?

20 éves nő vagyok,eddig egy párkapcsolatom volt. Majdnem 17 voltam mikor összejöttünk,az első évben minden nap talâlkoztunk(komolyan 365ből kb 360on talâlkoztunk) sokszor együtt aludtunk,kirándultunk,nyaralni mentünk,még az is szóba került hogy ide költözik hozzánk...Maga volt a mennyország az az egy év,komolyan mondom,azt terveztük hogy örökké együtt leszünk...Aztán a következő fél évben nagyjâból még minden jó volt...Alâbb hagyott kicsit a szerelem lângja de még lobogott. Aztán egyre kevesebbszer találkoztunk és hirtelen 2,5 év után szakított velem,mondván hogy már nem szeret. Akkor ez teljesen sokkolt,nagyon váratlanul ért. Aztán pár hónappal később meggondolta magát,és újra együtt voltunk. Igazâból tudtam hogy ez már sosem lehet olyan mint egykor rêgen,de annyira szerettem volna hogy úgy legyen. Borzalmas volt ez a kapcsolat...folyton mindenért csak kiabált velem,én meg sírtam,kb ennyiből állt a kapcsolat...régen ugye sokat sétáltunk,most kijelentette hogy ő nem fog sétálni meg nem szeret,meg sokat bicikliztünk is régen azt sem akart...sehová nem akart elmenni,ha megemlítettem hogy el szeretnék menni ingerülten reagált...a családom egyre jobban utálta őt,mikor mâsodszor ôsszejöttünk ki lett tiltva anyukám részéről a lakásunkból...alig találkoztunk, beismerte azt is hogy már azt is letagadta hogy ráêr mindenféle kamuindokkal mert nem volt kedve velem lenni...egyáltalán nem érdekelte hogy én mit szeretnék,csak a saját dolgai izgattâk...egy szó mint száz ez már kapcsolat sem volt,semmi értelme nem volt,mégis húztam az időt,nem akartam hogy vége legyen...visszatartott az az egy év amit együtt a fellegekben töltöttünk ês azt vártam, hogy az visszatérjen de sosem tért vissza,igazából tudtam hogy nem fog...de annyira nagyon akartam...most szakítottunk közös döntés alapján,hogy ennek így a közeljövőben(10 éven belül legalâbb) nem lesz folytatása... egyszerűen teljesen tönkrement az egész...

a kérdésedre a vâlasz:

1.rám ez nagyon igaz,mert nagyon csúnya vagyok...

2.persze h hibáztattam magamat,nem értettem miért nem tud már úgy szeretni mint régen,úgy viselkedni velem mint régen...próbáltam magamban keresni a hibât

3. yepp,pipa

4.a legjobb barátnőm mindig mindenben tâmogat,nem fogja helyettem megmondani hogy mit tegyek vagy mit ne, de láttam rajta hogy nem támogatja ezt az újból összejövést...a csalâdom véleménye pedig irreleváns,mert gyűlöltêk már egy jó ideje valamiért...

Nagyon nehéz elengedni valakit az életedből, ha úgy képzelted hogy minden áron vele fogod azt leélni...Most minden olyan üres...Biztos hogy jól döntöttünk,csak nagyon fáj hogy így alakult...

Nos, nem egy olyan lányt ismerek,akivel ez így van...

Egyik ok,hogy hiába borulnak ki,mennek tönkre idegileg, a férfi olyan szinten tudja őket és az érzéseiket manipulálni,hogy elhiszik, hogy ők hibáztak, még sincs akkora gond, megér még a kapcsolatuk egy ezredik esélyt, satöbbi,satöbbi..

Na a másik ok az a társfüggőség.

Saját környezetemben ezzel találkoztam,és a legtöbb lány tudta magáról mindezt,mégsem tudott kilépni.. agyilag felfogják,hogy szakítani kell, mégsem bírnak sokáig.

A rövid válasz: azért, mert komplexusos. És ebből jön mindaz, amit leírtál.

Hogy társfüggő, és irtózatosan fél attól, hogy egyedül lesz... ha nincs más jelölt, akkor inkább marad a szar mellett. Ha még kishitű is, akkor be is beszéli magának és el is hiszi, hogy ő provokálta ki a "hisztivel" meg azzal, hogy szóvá mert tenni a pasinak vmit, a verést meg a megcsalást, pl. Sok esetben amúgy az ilyen rossz kapcsolatokban a pasas jó manipulátor is, és el tudja hitetni a nővel, hogy örülhet, ha vele marad.

És akkor itt jönnek a hasonló cipőben járó barátnők, akik jönnek azzal, hogy de legalább nem játékgépezik, mint az én uram, így ő egy kincs, és vétek lenne otthagyni...