Lányok! Miért van az, hogy általában csak akkor léptek ki egy rossz kapcsolatból is, ha már kialakulóban van egy másik (vagy már ki is alakult)?

Jobban függnek az anyagi és érzelmi biztonságtól, mint mi férfiak, legalábbis én így látom. Nem minden nőre igaz ez persze, mert egy karrierista nőt biztos nem érdekel, mi lesz ha nem lesz pasija, hisz jó munkája van, stb.

Egyszerűbb úgy véget vetni egy kapcsolatnak, hogy a másik már elő van melegítve, és csak át kell költözni mondjuk. Biztonságot ad nekik, nem kell azon gondolkodnia, hova fog költözni, hogy fogja anyagilag bírni. Érzelmileg pedig a régi kapcsolatot már akkor lezárják magukban, mikor még együtt vannak az illetővel, a konkrét szakítás után pedig nem fáj nekik annyira a kapcsolat vége, hisz van új szerelem.

Ehhez persze pofa is kell, mert undorító dolog így kiszállni egy kapcsolatból, de ahogy én látom, manapság ez senkit sem zavar. Ilyen a modern világ.

29F

Ehhez most rajzolnék neked, ha tudnék, de nem tudok. Képzelj el egy vonalat, egy silány, rosszul működő, de azért nem borzalmas kapcsolattal. Vagyis van egy egyenes vonalam, ami elindul felfelé, majd a csúcson megy egy darabig, aztán szépen lassan ereszkedni kezd. Ha szakítasz, egyedül maradsz és baromira rosszul érzed magad, akkor jön a szakadék, a vonal hirtelen minuszba megy és minden erőddel próbálod összevakarni az önbecsülésed, megtalálni egyedül a boldogságod, stb.

Ha ettől "megkíméli" magát egy ember, akkor a vonala nem lefelé fog ívelni, vagyis nem jön a szakadék, hanem az éles váltás miatt ismételten felfelé indul, vagyis jobb kedélyállapotot eredményez, mintha előbb megszakítanád valakivel a kapcsolatot, felépülnél belőle és utána kezdenél mással kapcsolatot.

Szerintem a fizikája ennek ennyire egyszerű... Ettől függetlenül nem mondom, hogy ez fair play a másikkal szemben.

Én csak egyszer csináltam ilyet, azt leszámítva én bátran vállaltam az egyedüllétet. Az az egy alkalom is azért volt, mert derült égből fasírt módon megjelent az életemben a (most már) vőlegényem, és mit van mit tenni, pont rossz időzítés volt, mert én éppen kapcsolatban voltam. És történetesen az a kapcsolat nem volt már túlságosan jó, kezdtem elég erőteljesen kiábrándulni belőle, nem éreztem magam benne túl jól, kicsit börtönszerűnek éltem meg. Szóval egyébként is szakításhoz közeledtünk, csak én ezt akkor még nem beszéltem meg magammal. És hát, jött a vőlegényem, mellette teljesen más érzés volt minden, egyből szakítottam is a korábbival, kicsit felgyorsította a folyamatot az új személy, na. Nem szép, ezt elismerem, de nem tudatos dolog volt és nem is szándékos kiszúrás az exemmel szemben. Nem is anyagi vagy érzelmi függés, legalábbis ebben az esetben nem az volt. Csak az időzítés volt ilyen szerencsétlen.

Simán el tudom képzelni, hogy a kapcsolat már haldoklik, de a lány (vagy pasi) még vagy reménykedik, hogy ez csak egy hullámvölgy és lesz jobb is, vagy az erőt gyűjti, hogy kimondja a véget, de éppen akkor találkozik valakivel, aki egyből elbűvöli és ez a találkozás győzi meg arról, hogy a korábbit nincs értelme folytatni. Kívülálló szemmel nézve ez valóban úgy tűnhet, mint amit te írtál, de lehet ez szerencsétlen véletlen is. Szerintem azért relatíve kevés olyan ember van, aki direkt nem szakít még, mert olyan jó élete van, de közben várja a lehetőséget, hogy egyből egy másik jó életbe csöppenjen.

Azért, mert sokan félnek egyedül lenni, ennyi.

Vagy kapcsolatfüggők és nem is bírnak egyedül lenni.

23N

3-as vagyok. Nem az egyedüllét a rossz, hanem a váltás. Megszoktál valamit ami helyett jön valami teljesen más. Mintha ennéd a csokifagyit ezer éve, amit már megszoktál, talán unod is, kezded megutálni, de azért eszed, mert éppen az van... Aztán eléd kerül egy másik lehetőségként a citromfagyi, amit utálsz. Inkább eszed tovább a csokit... Aztán a citromból majd egyszer lesz eper persze, ami elmegy kategória, de előtte túl kell esni a citromon. Nyilván hülye hasonlat, de kb. ennyi a lényege. Van választási lehetőség, amiből sokan a kevésbé rosszat preferálják.

Megjegyzem én sem vagyok abszolút híve a kapcsolatokból ki-be ugrálásnak, de nagyjából megértem a filozófiáját ezeknek az embereknek. Voltam hasonló helyzetben én is.