Akik nem tartják az exekkel semmilyen forbában a kapcsolatot ők már tényleg nem kíváncsiak egymásra? Mondjuk akik több évig jártak anno, az azért még is hosszú idő ahhoz, hogy utána meg teljesen közömbössé váljanak a másik számára nem?

Exekkel nem tartok kapcsolatot. Nem vagyok rajuk kivancsi.

N

Én egy 4 éves kapcsolatot hagytam ott. Én hagytam ott, eljutottam oda, hogy fogtam egyik napról a másikra, és letiltottam. Persze nagyon nagyon nagyon sok előzménye volt, többek között, hogy egyoldalúvá vált a dolog, nem kaptam viszonzást a szeretetre amit nyújtottam. És már megbeszélni se volt hajlandó a dolgokat.

Szóval napokig, sőt talán hetekig rágódtam rajta, hogy fel kéne oldani azt a letiltást, és ismét megalázkodni. De tilos! Nem szabad! Nem működött!!!! Nem fog menni!! Csak akkor, ha ő döbben rá, ha ő keres meg!! De nálunk erre is volt példa, és még sem sikerült, további 2 évet bírtunk egymás mellett. Kész, ennyi volt, nincs több esély.

Hogy bírtam ki? Fogalmam sincs. Nap mint nap, ugyan azt leírtam, többféleképpen a legjobb barátomnak, aki próbálta tartani bennem a lelket. És elismételte, hogy nem fog menni, higgyem el. Mára rájöttem, ez tényleg nem ment volna tovább, semmi értelme veszekedni, és úgy szeretni a másikat, hogy közben lelkileg leépülök, mert nem kapom vissza. Jóformán könyörögtem a szeretetért.

Borzasztó ölelés, és borzasztóan nagyon nagyon szeretet hiányom van. És azt is megmondom, hogy nagyon kilátástalan a helyzetem egyedül. De nagyon jó látni sok embert, ahogy megy az utcán a párjával. :)

Szóval ezért nem tartom vele a kapcsolatot. A többi meg túl rövid kapcsolat volt ahhoz, hogy érdekeljen, na meg túl rég is volt.

Én kíváncsi lennék, mi van vele mostanság, de ez szerintem nem kölcsönös. Közel 5 évet voltunk együtt, és a szakítás is elég viharosra sikeredett. Én is sokat hibáztam, ő is tett olyanokat, ami a kapcsolat végéhez vezetett, de ennek már 2,5 éve. Pont tegnap futottunk össze az utcán, köszöntem neki, ő is mondott valamit halkan, de látszott, hogy még mindig elég negatívan tekint rám, amit sajnálok, mert mielőtt összejöttünk volna anno, azelőtt is barátok voltunk már egy jó ideje.

Már túltettem magam a régi dolgokon, nincs bennem már tüske, de ez én vagyok, ő mindig is makacsabb volt sajnos.

29F

Akivel hosszabb ideig együtt voltam, vagyis 4,5 évig arra talán azt mondom, hogy kíváncsi vagyok rá. A szakítás óta eltelt közel 2,5 év.

Azért írtam a talánt mert egy részem kíváncsi mi van vele, a másik részem meg nem akarja, hogy újra feltépjem a sebeket. Sok boldog pillanatunk volt együtt, de sok rossz is. Első igazi nagy szerelem volt.

Szakítás után később, mind kettőnknek lett párja, de nem tartott sokáig. Azóta egyikőnknek sincs senkije.

26/N

Tényleg nem vagyok kíváncsi senkire, abszolút közömbösek. Sem a tinikori rövidebb kapcsolatok, sem a későbbi komoly (kereken 9 éves) nem jelent már számomra semmit. Kb. olyan, mint a régi osztálytársak, haverok, barátok – hiába voltunk sülve-főve együtt évekig, de még ha nem is haraggal váltunk el, mára már teljesen elsodort minket az élet egymás mellől, mindenki járja a maga útját, és ennyi.

(Akik meg már nem járják: ketten is meghaltak a harmincas éveik elején. De ezt is csak maga a tény miatt nehéz felfogni, ugyanúgy, mint egy hasonló korban elhunyt lány- vagy egy huszonegy évesen "odaveszett" fiú osztálytársamét.)

Pár középiskolai osztálytársammal ismerősök vagyunk Fészen, de alig beszélünk, általánosból meg senkivel, pedig nagyon jó közösség volt mindkettő. Személyesen alig-alig futunk össze néhányakkal (elköltöztem), az is csak véletlen.

Ahogy telnek az évek, úgy halványulnak az emlékek, legyen szó bármiről. Az óvodai "barátokra" sem emlékszik már úgy az ember tíz/húsz év után, a régi szerelmek emléke is megkopik, elhalványul.

Ha meg viharos volt a szakítás (és szerintem 10 esetből 9 ilyen), akkor már csak azért sem kíváncsi az ember a másikra, mert elhagyták, megbántották, megalázták, fájdalmat okoztak neki stb. Nekem inkább ez furcsa, hogy hogyan változik át a szerelem, a szeretet közönnyé vagy egyenesen gyűlöletté az idők során.