A másik férfit akarom. De miért is? Mi van velem? Segítség! Hosszú lesz, bocsi.

10 éve együtt vagyok a mostani párommal. Van 2 gyereke (15 és 16 évesek). 4 éve én nevelem őket. Anyjuk vidéken, nem érdeklik a gyerekek, a párom meg külföldön.

Azt mondta, nekünk akkor lesz közös gyerek, ha nekem kell. Ha nem, akkor nem. Eddig nem éreztem úgy, hogy akarnék. Pláne így, hogy egyedül lennék. Na meg hogy "neked kell" és nem "nekünk".

De a távoli jövőről szóló álmaimban mindig volt 2 vagány kiskölyök.

Kb egy éve, hogy megromlott a kapcsolatunk a párommal. Mikor beszélgettünk erről, mindig arra lyukadunk ki, hogy megpróbáljuk még egyszer, hátha következő alkalomkor, mikor haza jön, jobb lesz.

El akartam hagyni már kb fél éve hónapja, de mindig maradtam, mert megkért, hogy ne menjek, hogy majd jobb lesz, meg őszintén szólva kényelmes is nekem. Szeretem is, de nem úgy ahogy kellene, nem úgy, ahogy megérdemli. Inkább csak baráti szeretet és tisztelet.

Pár hónapja találkoztam egy egyedül álló férfival. Először csak leveleztünk. Aztán eljártunk sétálni is, fagyizni, moziba. Nagyon megkedveltem. De nem tudom mennyire.

Aztán elmondta, hogy az ő legnagyobb vágya, hogy legyen végre családja, felesége(2 gyereket szeretne). (az én párom szerint hülye aki megnősül)

És nem is nagy igényű. Egy asszonyt szeretne, aki fejbe csapja, ha szana-szét hagyja a zokniját. Meg egy külön wc-t, amit csak ő használ majd. :)

Ahogy ezeket mesélte, belém hasított egy furcsa érzés. Simán el tudnám képzelni magam a feleségeként. Pont az a birka türelmű ember, aki talán tolerálja a hirtelen természetem.

Ha nincs velem hiányzik. De nem tudom, hogy miért. Nem tudom, hogy Ő maga hiányzik, vagy csak az amit szeretne, mert én is olyat szeretnék.

Vagy csak bekattant a biológiai órám és hirtelen megbuggyantam, mert megromlott a 10 éves párkapcsolatom, amivel nem tudom hova haladtam?

Aki ránk néz, egy fura, de nagyjából boldog családfélét lát. Anyagiakat tekintve egész jól megvagyunk, de nekem nem ez kell. Illetve, persze, az jó anyagilag megvan minden, de így olyan üres.

Mit tegyek? Itt lenne az idő lépni? Hogy adagoljam be ezt itthon? Párom még azt hiszi menthető a kapcsolatunk.

Ti mit tennétek?

Vagy hagyjam az egészet, mert szimplán csak meghülyültem?

(Ja és igen, a férfi már egyértelműen jelezte, hogy ha szingli lennék, tárt karokkal várna.)

30N