Ti, hogy látjátok ezt a helyzetet? Mi tűnik a lehető legjobbnak amit most tehetek?

Van egy srác, akivel már kiskorunk óta barátok vagyunk. Voltak olyan időszakok, amikor kicsit "közelebb" kerültünk egymáshoz, de 1. nem akartuk elrontani a barátságunk 2. régebben elég csúnyácska volt és nem igazán volt meg részemről a vonzalom. Mostanra viszont nagyon megváltozott minden, megint közel kerültünk egymáshoz és az évek alatt kikupálódott, ő nagyon szerette volna megpróbálni velem és most én is úgy éreztem működhetne, így két héttel ezelőtt összejöttünk és azóta rettenetesen össze van kuszálódva minden. Valami nem jó, nagyon nem, de nem tudnám megmondani, hogy mi a baj. Egyik pillanatban még vele szeretnék lenni, a következőben meg ott tartok, hogy nem megy és szakítok. Rengeteget sírok, nem bírok enni, aludni... Fogalmam sincs mit akarok. Eddig egy komoly kapcsolatom volt, de akármilyen fiúval megismerkedtem nem kellett sok és egyértelműen tudtam, hogy van-e esély arra, hogy működjön, vagy nem. Sose kellett ezen agyalnom. Most viszont fogalmam sincs. Talán az a baj, hogy több, mint 10 éves barátság után történt és így nincs meg a "varázsa"? Vagy az, amikor elémjön a régi énje? Vagy esetleg teljesen másról van szó és én ijedtem meg az elkötelezettségektől? Mert az elmúlt időben elég sokat voltam egyedül. Nem tudok elmenni magamon és mindemellett megszakad a szívem, mert érzem, hogy mennyire szeret, talán ennyire még soha senki nem szeretett és ennyi mindent még senki nem tett meg értem. Annyira boldog és nem akarok neki fájdalmat okozni, szörnyen lelkiismeretfurdalásom van és gyűlölöm, hogy miért nem tudok boldog lenni vele. De ha arra gondolok, hogy szakítok és vége az egésznek az is rettenetesen fáj, sőt akkor már a barátságunk se lesz ugyanolyan (vagy lehet nem is lesz semmilyen).