Jogosan vagyok mérges a barátomra, ha nem szakít rám elég időt? Bukóság hidegen kezelni őt?

Múlt héten beszéltem a barátommal arról, hogy több időt és kommunikációt szeretnék. Néhány napig jól működött, de aztán minden visszatért a régi kerékvágásba – nem volt borzasztó, de nekem nem elég. Holnap a barátai társaságában utoljára táncol egy bálon, és meg akartam nézni. Egy barátja még „megsúgta” neki, hogy meg kellene hívnia engem is, és végül meg is tette. Örültem neki, minden rendben volt.

Ezután javasoltam, hogy pénteken találkozzunk. Először azt mondta, hogy valószínűleg jó lesz, de később lemondta, mert nem érzi jól magát, és inkább edzeni akar, hogy elkerülje a téli depressziót. Ez nem az első alkalom, hogy lemondja vagy teljesen beosztja a hétvégét. Elegem van abból, hogy mindig úgy érzem, „meg kell győznöm” őt, hogy időt szakítson rám. Nem akarok csak akkor fontos lenni, amikor már mindennel végzett. Írtam neki, hogy ez az egész az őrületbe kerget, de úgy tűnik, igazán nem érti meg.

Szeretem őt, de vannak határaim. Nem akarok szakítani, de ez így nem egészséges kapcsolat. Holnap elmegyek a bálra, de igazából nincs hozzá kedvem. Felajánlotta, hogy elvisz kocsival, de most még ezt sem akarom elfogadni. Túlreagálom, vagy jogos, amit érzek? Folyton az történik, hogy nincs ideje vagy az utolsó pillanatban lemondja, és már nem érzem magam igazi barátnőnek, inkább valakinek, akinek meg kell „érdemelnie” az együtt töltött időt.

Egyszerűen nem tudtam ma vele normálisan kommunikálni, hidegen válaszoltam, mert ez lebeg a szemem előtt. És őszintén még nem volt kedvem beszélni vele erről, mégha tudom, hogy muszáj lesz. Egyenlőre viszont szeretnék egy kicsi távolságot. Attól félek viszont, hogy a végén én jövök ki a szituációból hisztisen, de egyszerűen nem tudod jó arcot vágni hozzá.

Három hónapja vagyunk együtt. F/17 L/18