Hogyan bocsássak meg magamnak ezek után? Hogyan lépjek túl?

Köszönöm a választ.

Lehet. Valószínűleg megérdemlem, hogy szenvedek, az élet más területein is.

Bocsánatot kértem tőle mikor már késő volt. Látszólag elfogadta. Nem haragudott rám. Legalább is nekem ennyit mondott. Szünetet kért és én megígértem neki, hogy pozitív irányba változtatom meg az életem ezúttal tényleg komolyan gondoltam. Nagyon sok érzelem kavarodott bennem akkor. És emiatt akkor is sok hülyeséget mondtam ami lehet nem volt helyes. Nem akarta bevallani nekem szemtől szembe, hogy már közbe talált mást magának. Máshogy derült ki. Kissé rosszul esett. Aztán eszembe jutott, hogy megérdemlem, mert nem egyszer eljátszottam ezt a dolgot. Van egy olyan érzésem hogy amikor tényleg komolyan gondoltam a változást már nem hitte el. Nehezen tudtam megállni hogy ne írjak rá (többször nem is jött össze egyébként, féltem hogy ott fognak hagyni), a hangulati ingadozásaim miatt ne csapjak ki valami cirkuszt...aztán ezek után ott hagytam a dolgot. Nem kommunikálok vele egyáltalán. Már csak magamba emésztem a fájdalmaimat. Elfogadtam hogy nincs egy olyan emberre szüksége mint én. Felesleges a nyakára mennem. Eddig is úgy éreztem, hogy magányos emberként túlságosan rá voltam szállva amiatt, hogy a korombeliek közül szinte senkivel nem kommunikálok. Néha, de azt sem mondhatnám barátságnak. Már letiltottam mindenhol. A száma sincs meg. Az a nagy gond hogy minden nap muszáj vagyok őt látni. Nagyon rossz érzés.

Egyébként hálás vagyok a válaszokért. Köszönöm szépen!

Nem csaltam meg soha. Nem vagyok az a típus aki ilyeneket csinál.