Az baj, ha egyáltalán nem akarok semmilyen párkapcsolatot?

Az a baj, hogy nem is látod.

Nem tudom, hogy mekkora gond van veled. Lehet, hogy csak kisebb - viszont az is lehet, hogy nagyobb.

Ezt csak orvos tudná megmondani, de még ő sem elsőre, hanem hosszabb vizsgálat után.

DE ha NEM MÉSZ EL - akkor hogyan akarsz meggyógyulni? Mitől?

Majd a saját isteni természeted meggyógyít?

Az, amelyik észre sem veszi, hogy beteg?

---

Csak egy példa:

annak idején a madárinfluenzában az elején úgy halt meg egy ember, hogy még láza sem volt.

Az ő szervezete sem vette észre, hogy beteg.

Te nem fogsz ebbe belehalni, de attól még rossz lesz az életed. Leírtam, miért.

Mondom: én annyit látok, hogy nem működsz teljesen jól.

Utána pedig előfordul, hogy hárítasz, és persze nem veszed észre magad.

Ez lehet egy kisebb probléma, amit majd kinősz (többé-kevésbé) - vagy pedig lehet nagyobb probléma is, amin nem tudsz magadtól segíteni.

Persze lehet orosz rulettet játszani, hogy minden rendben van, nem kell semmit csinálnod - aztán majd 10 vagy 20 év múlva fog visszaütni a dolog, amikor már tényleg nem tudsz mit csinálni, és még ráadásul egyedül is maradsz az életben.

Ezért mondom, hogy emeld föl a hátsódat végre, és keress egy pszichológust, akinek mutasd meg ezeket az írásokat elsőre.

Aztán majd ő kideríti, hogy ez csak valami egyszerű dolog, amihez 5 óra is elég, vagy egy súlyosabb, ami 5 hónappal kezdődik, de akár évekig is tarthat, mire valami pozitív végkifejlet lesz belőle.

Ja, azért lehet még egy dolog is:

ha valami hormon nem stimmel nálad, azt vizsgálattal ki lehet deríteni. Menj el a körzeti orvoshoz, kérjél egy hormonvizsgálatot.

Ezzel érdemes kezdeni.

Az eredeti kérdés csak egy jelzés.

Aki nem akar semmilyen kapcsolatot, az vagy fiatal még, vagy valami problémája van (fejlődési, hormon, lelki, stb).

De neked a beszédedből is látszik, hogy több baj is van. Már leírtam sokat.

Azt, hogy ez mekkora baj, tényleg nem lehet így megmondani, ehhez el kell menni a pszichológushoz, sokszor, míg kiderül.

Most abban a fázisban vagy, hogy keresed azt, hogy miért NEM kéne elmenned. Ez a tagadási fázis (nem is vagyok beteg), illetve nem akarsz kilépni a komfortzónádból (minek mozduljak? Az kényelmetlen).

Szerintem itt nem kéne megragadnod. Innen kezdve én már nem tudok többet segíteni. Mindent leírtam, amit innen messziről ki lehet deríteni.

Innen kezdve a saját kezedben van a sorsod.

Pontosan mikor és mit csináltál?

Arra sem válaszoltál, hogy milyen hibád van.