A barátnőm ,és én teljesen más családból származunk, össze lehet ezt valahogy csiszolni?

Az is lényeges lehet, hogy mennyi idős, van-e még esély a személyiségfejlődésre.

A kérdés az, hogy ez neked mennyire fontos. És mennyire kommunikálod nyiltan, hogy a te pénzedből ne etesse meg a kutyust légyszi, mert számodra más értéke van a pénznek. És ha tudja, hogy neked ez ennyire fontos, akkor hajlandó-e kompromisszumot kötni, és nem azt mondom, hogy erővel megenni, de meghagyni neked.

Én nem értek egyet azzal, hogy majd az összeköltözés után kell rendezni ezeket, sok kellemetlenségtől és veszekedéstől lehet megkímélni magunkat, ha letisztázzuk kinek mik a határai.

Egyébként hosszútávon így 15 év házasság után azt mondanám "hasonló a hasonlónak örül", ha érted mire gondolok. Magánvélemény vége.

Eleve azzal kezdeném, hogy kutyának semmiképpen nem adunk pizzát és semmilyen kenyérszerű tésztafélét. Egy felelős kutyatartónak ilyen eszébe se jut.

A többiben osztom a tegnap 23:50-kor válaszoló válaszát:

Minimum kompromisszum minimum az, hogy a te általad vásárolt dolgot mielőtt kidobná, megkérdezi, hogy te kéred-e még (ha az ő hűtőjükben van, akkor joggal mondja, hogy akkor vidd el, mert a szerintük romlottnak gondolt kaját nem akarják a hűtőjökben tudni, szintén jogos.)

Valóban nem a költözés után kell megbeszélni az értékrendeket stb., hanem a párkapcsolat kialakulása során. Összeköltözéskor az ilyesmikből hatalmas viták tudnak lenni, ha nem tudnak megegyezni, és ha egyik fél sem tud megegyezni, akkor hamar szétmennek. Ez különösen igaz abból a szempontból, hogy itt keményen közrejátszik a pénzbeosztás, ami egy fontos szempont a mindennapokban. Ha szegények vagytok, és nehezen éltek meg, és mindent kidobna, mert otthon megszokta, és nem beszéltétek meg, akkor nem csoda, hogy durran az agy.

Tehát úgy tisztességes összeköltözni, ha az elvárásokat, elveket már előre megbeszélitek.

És itt lehet, hogy nem is pénzről van szó, hanem környezettudatosságról, vagy akármiről. Valóban sok felesleges vitát meg lehetne előzni.

Ha ez még csak amolyan tiniszerelem, akkor nem kell annyira rágörcsölni, valószínűleg nem fogtok összeköltözni, de azt azért mondhatod, hogy azért szeretnéd, ha mielőtt kidobná a kajádat, megkérdezne.

Ettől egy fokkal kényesebb, ha azt is mondod, ha van olyan kaja, ami az övék, esetleg azt is megkérdezné, hogy nem szeretnéd-e elvinni (ha annyira rosszabb anyagi helyzetben éltek pl.) Jó esetben ezt megérti.

Én éltem kétlaki életet egy barátnőmmel, és voltak ilyen konfliktusaink, én se dobtam volna ki egy csomó mindent, na meg nem volt annyi pénzem, hogy minden igényét, vágyát kielégítsem, nem is vágytam annyira azokra a dolgokra.

Sok surlódás volt sok szép élmény mellett, de végül szétmentünk.

Én szakítottam, mert láttam, hogy ez nem fog működni, és tisztességesebb, ha nem rabolom se az ő idejét, és nem pazarlom a sajátomat se, úgyis szakítás/megcsalás lett volna a vége talán az ő részéről, csak esetleg kicsit később.