16 évesen nem akarok magamnak barátnőt. Ez normális?

Igen, normális.

Nem kötelező elem az életben a barátnő. Van akinek se ideje, se kedve nincs romantikázni.

És ezzel a random érdektelen információ is megvolt.

Egyébként, szerintem elég rossz jel, ha valaki 16 évesen már azon gondolkodik, hogy probléma-e, ha nem szeretne barátnőt. Egyrészt, a környezeted se éppen túl jó, ha ezt sugallja, másrészt pedig ezek szerint te is befolyásolható vagy, ha egyáltalán felmerül benned, hogy ez valami baj van veled

Egy 16 éves GYEREKnek ne a barátnőkön járjon az esze, hanem a tanuláson.

És ezt úgy mondom, hogy nem vagyok boomer!

16 évesen hiába hiszi magát felnőttnek bárki is, nagyon nem az. A párkapcsolat pedig nem való ilyen fiataloknak. Egyrészt valószínű úgyis szakítás lenne a vége, ha másnem mondjuk a továbbtanulás miatt, nincs az ilyen embereknek még konkrét jövőképük, szülőkkel laknak, nincs saját lakhatásuk, az egész egy felnőtteket utánzó papás mamás, hűdefelnőttvagyok játék. De nem komoly kapcsolat. Inkább ne akarjon még ilyen fiatalon, semmi értelme. Majd ha tud valamit felmutatni, ha megvannak az alapok és van egy kiforrott személyisége, na majd akkor.

#7

A tiniszerelmeknek nagy fontossága van pedig. Lehet, hogy szakítás lesz a vége, de ebből tud a fiatal tapasztalatokat szerezni. Vicces lenne, ha valaki betartaná a "tanácsod", majd null tapasztalattal 25 évesen vág bele a buliba.

7-es válaszra, lehet kicsit OFF:

Nem volt lehetőségem tiniszerelemre. Nem mondom, hogy olyanok voltak a kortársak, de félénk is voltam, és faluról kerültem a városi iskolába, ahol ismerték egymást, kivéve engem. Középiskolában pedig egyszerűen kilógtam a sorból, és ezért nem is szocializálódtam annyira. A bulizás nem érdekelt, másokat meg az nem érdekelt, ami engem, illetve hát a távolság mindig szerepet játszott az életemben, de a lényeget. Én vágytam arra, hogy legyen társaságom kb 14-15 éves korom óta, ami legközelebb 19 éves koromban következett be, majd egyetemen, rá két évre sikerült maradandó baráti kapcsolatokat kötnöm. Utolsó évben, 22 évesen lett barátnőm, az is az ő kezdeményezésére. Nem tartott sokáig, amit én nem csak annak tudok be, hogy nem passzoltunk, hanem hogy egyszerűen nem jött annyira "ösztönösen", hogy hogyan kell viselkedni egy kapcsolatban. Máig nem érzem magam természetesnek nő társaságban (25 múltam). Szóval nagyon nem vicces, saját bőrön megtapasztalva. Ugyanakkor, ha az ember azt érzi, hogy nem szeretne, nincs azzal semmi baj, jelenleg én sem szeretnék (biztos hogy tönkretenném azt is), de ha vonz valaki, vagy valaki próbál közeledni, én a helyedben nem távolodnék el direkt is, mert ha kapcsolat nem is, egy barátság vagy ha más nem, egy tapasztalat mindenképp lesz belőle. ;)