Normális ez a helyzet?

Ez mindig nehéz helyzet, mert nem tudjuk tényleg a vizsgák miatt nincs ideje, vagy alapból már elhalt a kapcsolat. A sulin kívüli viselkedése normális, tanulás mellett tényleg nem lesz ideje (ráadásul Romániában sokkal nagyobbak az elvárások, mint Mo-n, de majd meglátod te is), de hogy suliban se beszél veled vagy nem tölt veled legalább egy kis időt, az már furább, lehet tehernek érzi a kapcsolatot. Hogy csak most vagy véglegesen, azt nem fogjuk tudni, te érzed igazán vagy majd az idő eldönti.

Ő most elég nagy nyomás alatt van, nem kell neki segítség. Eleve nem is tudsz segíteni, neki kell tanulnia. Nem kell mellette állni, mert nem tudsz csinálni semmit, nincs szüksége rá. Amiket jelenleg csinálsz, az egyébként se nem támogatás, se nem mellette állás, mert feleslegesen terheled tovább, folyamatosan zaklatod és követelsz, szomorúnak mutatod magad hogy bűntudata legyen, amivel csak még jobban eltolod magadtól és tehernek érez. Talán ezért van inkább a haverokkal, akik nem kérik számon minden pillanatban és nem lesz rossz kedvük, mert otthagyja őket valami miatt. Rossz persze hogy nem tudtok annyi időt tölteni együtt, de tudod hogy mi miatt és mennyire fontos neki ez.

Korábban lehetett volna olyat csinálni, hogy jó előre megbeszélitek hogyan alakítsátok a napotokat, hogy egy fél-1 órás beszélgetés azért beleférjen egy héten, azon kívül meg elfogadod hogy nincs ideje most és adsz neki teret, időt. Mivel 1 hét van hátra, várd meg míg lenyomja és majd utána meglátod hogy alakul a kapcsolatotok, mennyire keres, mennyire akar veled lenni. Ha nem akar, akkor nem tudod erőltetni, nem tudsz ellene csinálni semmit.

Most én is tanulok (egyetemen, vizsgára) és a barátnőmnek keveset írok. A barátaimmal egyrészt azért beszélek, mert együtt tanulunk, másrészt az teljesen kötetlen, kikapcsol és nem kell odafigyelni. Amikor a barátnőmnek írok, mindig figyelek, olyankor szeretek időt szakítani arra, hogy átgondoljam és közben rá gondolok. Sőt, ha chatelünk 10-20 percet, akkor van, hogy egész nap rá gondolok és nem is tudok a tanulásra koncentrálni. Nem lehet, hogy ilyesmi van nálatok is?

Ha meg mondtad neki hogy rosszul esett és bocsánatot is kért, az ezt erősíti. Hogy észre sem vette, hogy hanyagolva érzed magad és sajnálj is. Szerintem légy türelemmel. És te leszel a legjobb barátnő, hogy megvárod, amíg túl van nehezén és kicsit ki tud engedni