Ez a helyzet normális? Normális, hogy egyenesen utálom azt a helyet ahol lakom? részletek lentebb...

18 éve, születésemtől kezdve lakom egy adott helyen. Miskolcról beszélünk, nem egy jó környékről van szó. Ott nőttem fel ott lakom 18 éve, ennek ellenére nagyon utálok ott lakni. Semmi nem köt oda, nem tudom otthonomként kezelni csak egy lakásként. Régi, kicsit leharcolt állapotú házról beszélünk, és a lakás se valami otthonos. Nem egy meleg családi fészek, csak egy rideg lehangoló lakás. A várost se és a városrészt se szeretem, de már olyan szinten, hogy ha tudnék menekülnék.

Kiskorom óta bennem van, hogy máshol szeretnék lakni, de pár éve kialakult bennem egy jó nagy adag gyűlölet ezután a hely után. A környezet, a ház és a lakás iránt is. Nap mint nap küzdök azzal, hogy egy olyan helyen kell laknom amit utálok...

A családommal se jövök ki, nem értenek meg egyáltalán, olyan érzésem van, mintha nem tudnának engem elfogadni (nem vagyok egy egyszerű eset az tény).

Egy szó mint száz végleg el akarok tűnni az adott lakásból és Miskolcról, és soha többet nem látni sem a várost sem a környéket sem a lakást.

Ez normális dolog, hogy így utálom azt a várost illetve lakást, ami elvileg a "szülőhazám/családi otthonom"?