Túlgondolom vajon a dolgokat? (bővebben lent)

Szóval a barátommal másfél hónapja vagyunk együtt (mindketten 18 évesek vagyunk).

Nem egy városban élünk és mivel én most érettségiztem így kevesebbszer is tudunk találkozni, mert neki rendes sulija van.

Már másfél hete nem találkoztunk, viszont a 3.találkozást mondta le mindenféle okok miatt...már mindkettőnk szülei is felhozták, hogy van-e valami gond köztünk, hogy nem találkozunk, tehát másoknak is feltűnik ez, nemcsak az én agyamban.

Vannak alkalmak, amikor fent van, de órákig nem ír vissza, valamint mostanában az is előfordul, hogy így estére (több órás figyelembe sem vétel után) a telefonja ki van kapcsolva és félek, hogy valami történik vele.

Amikor felhozom azt, hogy legalább 1-2 szót írhatna ahelyett, hogy órákig "lógva hagy" azzal áll elő, hogy állandóan hisztizem.

Ezek után felmerülhet az, hogy piócaként viselkedem, de szinte alig beszélünk az elmúlt időben és én nem egy alkalmi kapcsolatba mentem bele az ismerkedésünkkor.

Csak túlgondolom a dolgokat, vagy tényleg komolyan elkellene beszélgetni erről a barátommal?

Előre is köszönöm a válaszokat!