Most ez teljesen normális és túlgondolom? 16/L

Van egy velem egy idős barátom, akivel 3 hónapja vagyok együtt. Eddig szinte mindig keresett, folyton mondta hogy találkozzunk, ha nem tudtam menni akkor szomorú lett. Kb minden nap kérte hogy hívásozzunk, mikor írtam neki este hogy "már csak fél óráig vagyok utána alszom", mondta hogy "jó akkor most rád figyelek teljesen és letettem minden mást".

Mostanába viszont úgy kb 5 hete már 90%-ban én keresem, ő sosem mondja hogy találkozzunk, én hozom fel mindig. Ha megy a barátaival (nem csak fiúk, lányok is akikkel jóba vagyok) nem hív, eszébe se jutok.

Nemrég mondta hogy hívásozzunk, én mondtam is hogy jó persze, volt is témánk rendesen, majd egy fél óra elteltével elment, mint kiderült hívták a haverjai ugyan úgy hívasozni, ő pedig inkább ment velük.

Pár napja mondta hogy sokat írok neki, én ezért visszább vettem, de igy meg alig beszélünk.

Amikor ott is vagyok vele folyamatosan írogatnak neki ő egyből fogja is a telefont válaszol, elkezd velük beszélni, nekem mégis van amikor órák múlva válaszol. Pedig mikor én csináltam ilyet egyből megsértődött hogy nem rá figyelek.

Nem baj hogy a barátaival van, tényleg, csak ritkán vagyunk csak úgy kettesbe, a fiúkkal pedig konkrétan minden nap találkozik, ha meg nincsenek együtt akkor írogatnak/hívásoznak. Tehát ritkán vagyunk kettesben együtt, mégis velük foglalkozik akkor is ha ott vagyok.

Ha társaságban vagyunk, akkor is inkább a többiekkel van, velem nem foglalkozik, de ez mindig így volt.

Minden nap (hogyha beszélünk) mondja hogy szeret, én vagyok neki a legfontosabb, inkább én mint a srácok, de ezek mellett nem tudom hogy van ez.

De tényleg ellent mond saját magának mert pl amikor én szerettem volna menni mikor a srácokkal ment mondta hogy nem mert ez fiús dolog (megértettem nem is haragudtam tényleg érthető), viszont mikor én akartam menni a lányokkal és mondtuk a barátnőimmel hogy ő most nem jön ez csak lányos dolog, megsértődött.

Szerintetek?