2-3 nap szünet... Féljek?

És ha nem fog szakítani? Akkor is visszajöjjek? 🥺

Én azért még reménykedek, mert tudom hogy szeret, érzem... És nem csak azért, mert ő azt mondta, hogy szeret... Vannak mások is amik erre utalnak... És az édesanyjával való beszélgetéseim... Mindent elárulnak... Szeret... A kérdés az, hogy eléggé-e ahhoz, hogy velem maradjon

Az anyukával való beszélgetést nem arra értettem, hogy az anyjának szimpi vagyok, hűha, hanem arra, hogy amiket mesélt, abból is az jön le, hogy szeret.

És igazából már semmisnek akarom inkább titulálni a kérdést, mert úgy látszik nem lesz ebből szakítás, de itt már egyből mindennek le lett hordva ő is, meg én is hülye vagyok, hogy miért vagyok vele...

Ide személyes kérdéseket nem szabad kiírni, mert amíg a válaszolók nem ismerik egyik félt sem személyesen, addig a válaszuk lehet, hogy rohadtul nem fog beigazolódni. Például ennél a történetnél.

Jó éjszakát.

Na szóval. Nem tartotta be a szünetet... Ma hajnalban rámírt fél 1-kor hogy lenne-e kedvem beszélgetni. (Éppen vígasztaltak engem, mivel Discordon beszélünk, látta hogy egy szerveren beszélgetek Barát1-gyel) Mondtam neki, hogy persze, nagyon szívesen. És elmondta, hogy nem tudná tartani a szünetet, hiányoztam neki, szeret, és megbeszéltünk egy csomó dolgot hogy például mi zavarja a másikat a kapcsolatban, és ezekhez mindketten elkezdjük tartani magunkat ezentúl. A következő pár napban nyilván még vissza kell majd rázódnunk, de minden rendbe fog jönni szépen. Így a 2-3 naposnak ígért szünetnek ő maga vetett véget csak 11 óra elteltével.

Szóval... Itt tényleg beigazolódott, hogy butaság volt kiírnom a kérdést, mert nem ismeritek se őt, se engem, sem a kapcsolatunkat.

Ezen kívül semmi baj nem volt a kapcsolatunkkal, minden egészségesen működött. Nagyon ideges lett, és nem akart még több vitát generálni, de lenyugodott ezek után, és minden rendben van. Nem azt vártam, hogy kritizáljátok a kapcsolatunkat, őt, vagy engem, mert boldogok vagyunk, ez egy hullámvölgy volt...

Kösz szépen...