2-3 nap szünet... Féljek?

Ha más szerelmi életén így össze tudtok kapni mi lesz később?

Amúgy ha nincs baj csináltok magatoknak...

“nem ígér semmit a kapcsolatunk jövőjéről”

Itt felejtsd el. Ha tényleg szerelmes lenne beléd, eszébe se jutna ilyet mondani, hanem tényleg csak annyi lenne, hogy nem találkoztok 2-3 napig (amivel még nincs önmagában baj, a legjobb házasságokban is kell néha ennyi énidő - mondjuk más kérdés, hogy nem olyan piti dolgok miatt, minthogy a haverok szerelmi életéről való véleményem nem egyezik a csajoméval), aztán lenyugodva minden megy tovább.

Kedves kérdező, pár megjegyzésed alapján is árad belőled a megfelelési kényszer. Nem biztos hogy szakítotok, lehet csak megkapsz most egy, a pasid szerint tanulságos leckét, miszerint kuss a neved vele szemben. Ha ezt innentől megfelelően hozod, talán őméltóságával együtt lehetsz még, mint egy éheztetett pincsikutya.

Írták többen, hogy nem érdemes más kapcsolatával foglalkozni (ami igaz), de többről van itt szó. Ássunk kicsit mélyebbre:

"Ugyanis ő Barát1 véleményét, én Barát2 véleményét támogatom"

Az egy dolog hogy ezen veszekedni baromság, de a véleményedhez ugyanúgy jogod van, mint neki és megvédeni is azt. Ugyanúgy ahogy ő gondolhatja hogy a 2. haver a korrekt, te gondolhatod a fordítottját. Az első intő jel, hogy ezt ő nem fogadja el.

"Nem haragban váltunk el a szünet előtt, (ami 3 órája kezdődött el) hanem úgy, hogy szeret, és hiányozni fogok neki, de nem szeretne ígérgetni..."

Tehát 3 óra után te már annyira kétségbe vagy esve, hogy GYK-ra kellett írnod, hogy valamennyire megnyugodj. Semmi baj nincs azzal, hogy írtál, a gond az, hogy láthatóan szétestél érzelmileg. Egy friss kapcsolatban, ahol lehet neked van igazad, de mindenképpen egy ostobaság a veszekedés tárgya.

Emellett direkt bizonytalanságban hagy téged a "nem ígérek semmit" szöveggel, hogy közben gondolkodj el magadon és rettegj mi lesz ebből, illetve jelezze, hogy nála van az erő, ő irányítja a történéseket.

"Tényleg csak sok rajta a stressz, és még én is felidegesítettem mellé, és ezért szeretne 2-3 nap szünetet."

"A szünetkérés előtti beszélgetés él azt mondtam, hogy én azonnal abba tudom hagyni a témát, ő azt mondta, hogy ő sajnos nem"

Hibázni emberi dolog, de felajánlottad neki, hogy zárjátok le a témát, amit ő elutasított. Ő ugyanolyan hülye módon állt ehhez a témához, mint te, ugyanúgy ezen lovagolt, viszont nem volt benne már annyi, hogy elengedje, mikor abszolút semmi köze más életéhez. Egy másik szempontból te is az igazad védted, kiálltál magadért és azért, amit te gondolsz.

Amikor bedobta a szünetet, ez a kiállás nemhogy megszűnt, de egyenesen romokba dőlt, összeomlott:

"Sírva hajtogattam neki, hogy "Azt hittem, hogy szeretsz" mert nagyon megijeszt, és nagyon félek hogy elveszíthetem"

"De átgondoltam, és egyetértek vele..."

"butaság volt kiírnom a kérdést..."

A véleményed megszűnt, az állítólagos szeretet elvesztésének félelme fogságába kerültél. Átfordult a személyiséged; térden állva könyörögsz, megakarsz felelni, tíz körömmel kapaszkodsz belé.

Belefutsz az önhibáztatásba, rettegsz az egyedülléttől, azonnal eldobod amit gondolsz.

Ez a srác nem szeret téged. Aki ilyet csinál, aki bizonytalanságba taszít, mikor sírva kapaszkodsz belé, ráadásul egy ilyen elképesztő hülyeség miatt, az szrik a fejedre magasról. Aki nem fogadja el hogy más véleményed van és a bűntudat önmarcangoló ösvényére lök, azt nem érdekled.

Első kapcsolatod, nagyon friss is, belefutottál egy csúnyába, amibe sokan mások is. Ebből kell tanulni és kijönni, nem engedni elnyomni magad.

Dolgozz az önbizalmadon, legyél stabilabb érzelmileg, gondolkodj azon milyen kapcsolatra és párra vágysz, majd utána ismerkedj. Ennek így csúnya vége lehet, ha folytatódik.

Mélyebb problémák vannak benned, amikkel érdemes lenne foglalkozni és dolgozni rajtuk, hogy ne legyen normális számodra, hogy egy hülyeségről való vita után neked sírva kell könyörögnöd a másiknak.