Amennyiben még nem vagy 16 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Szerintetek helyes így élni? Ti is voltatok hasonló helyzetben? Kérlek írjatok🙏
Több mint valószínű depresszió vagy, valami mentális betegségben szenvedek.
Először is nincs sok önbizalmam, lehet hogy a külvilág máshogy látja.
Viszont a külsőmmel nincs semmi gond, sőt mi több elégedet vagyok vele,és szépnek is tartom magam, inkább a lelkem mélyén érzem azt hogy nem vagyok elég jó!
Folyton szorongok, félek mindentől.
Sokszor ha kilépek az utcára is félek, vagy ilyen alapvető dolgoktól:vásárlás, új embereket megismerni, találkozni a barátnőimmel vagy bárkivel,tömegközlekedésektől, vagy ha meg kell szólalnom közöségben, legyen az suli szinte mindentől szorongok.
De ennek úgy gondolom oka is van, folyton embereknek akarok megfelelni, nem érzem jól magam sokszor senkivel, úgy érzem nem vagyok olyan mind velem egyidős lányok, akik élik az életüket, buliznak, pasiznak, ilyen olyan csajos est, vagy bármi.
Én pedig elvagyok az én kis világomban, folyton itthon gubasztok, zenét hallgattok, meg fejlesztem magam.
És tudom azt hogy ezen én tudok váltóztatni, de annyira nehéz:(( már jönnek a negatív gondolatok, meg a félelem és mindent el ront.
Kérlek ne írjátok azt, hogy ne sajnáltassam magam meg ehez hasonlók, aki nincs benne nem tudja, hogy nap mind nap milyen nehéz. Olyan mind egy ördögi kör.
Viszont azt nem tudom hogy a gyerekkorom óta hat vissza ez a dolog, vagy mostanra alakul ki.
Sokszor ki tudom kapcsolni magam és jól érezni magam, és elengedni magam, de akkor valaki mindig elveszi a kedvem és lehúz, átlagban anyum, meg pár barátnő.
A fiúk is az osztályba rám vannak álva, folyton bennem keresik a hibát, meg megaláznak mikor jól tudom hogy tetszek nekik.
Sajnos nincsenek igaz barátaim, folyton kibeszélnek a háttam mögött, és párszor volt olyan is hogy a szememben olyan dolgokat mondtak ami nem volt tiszteletre méltó,kihasználnam csak nem tudom megvédeni magam.
Ha valami új cuccot veszek, akkor is számon kérnek, és úgy érzem mintha irigyek lennének.
Én nem vagyok olyan aki felvág a dolgaival, sőt inkább ha veszek is valami új cuccot vagy cípőt, nem mindig merem felvenni a suliba, mert akkor én vagyok a téma.
Párkapcsolatom sem volt még, de van egy srác aki nagyon tetszik, és én is neki... csak nem lépünk.
Szóval az emberek azok akik engem lehúznak,és elveszik az önbizalmam ezért is jobban érzem én saját magam egyedül.
Sokszor szerepet kell játszanom, és nem az lehettek aki valójába vagyok.
Én úgy gondolom tök rendes vagyok mindenkivel! Sokszor másokat helyezek előtérbe magam helyet, de viszonyzásul nem kapom, azt is néha.
Az gázol bele a lelki világomban aki akar, és ez ellen nem tudok tenni semmit.
Miért van ez velem, olyan kilátástalan az életem.
Bocsi hogy össze vissza írtam mindent, és a helyesírás hibákért.
Ti mit tennétek helyemben, voltatok hasonló helyzetben.
Minnél hamarabb akarok váltóztatni ezen, rendeltem ö fejlesztő könyveket is, remélem beválik:))
18/l
válasza:
válasza:Az írásodból az jött le, hogy beképzeled, hogy mindenki veled foglalkozik, téged bámul stb. Nem. De tegyük fel, hogy valaki néz ahogy elesel. Rosszabb esetbe kinevet (és akkor mi van, kinevet, 5 perc múlva nem is fog emlékezni), majd továbbmegy. Jobb esetben megkérdezi, hogy jól vagy-e.
Anno nekem is volt kialakulóban egy ilyen és a diákmunka segített. Direkt olyan helyre mentem, ahol kellett(!) másokkal beszélgetni (hostess). Azóta nyoma sincs ezeknek.
Tanuld meg kezelni a kombináló gondolatokat.
Ha azon kapod magad, hogy azon gondolkozol ki mivel fog leszólítani akkor lépj 2 lépést hátra és kérdezd meg, "ennek mennyi az esélye?". Aztán reálisan(!) kezd el vizsgálni az elképzelt szitut. "Ha ez történne akkor elöször is köszönnék. Aztán vagy válaszolnék neki, ha tudok vagy megmondanám, hogy sajnálom, de nem tudok segíteni."
válasza:Teljesen leírtad a pár évvel ezelőtti énem. Én a boltban vásárlást, stb. le tudtam küzdeni, ugyanakkor a sulis erősödött. A boltosban az segített, hogy belegondoltam, hogy valószínűleg napi több száz emberből nem pont rám fog emlékezni a boltos. Plusz egy boltban olyan nagy hülyeségeket nem lehet mondani.
Nekem a párkapcsolat segített még, de ha a fiú is ilyen, akkor lehet inkább le fogjátok húzni egymást, nem pedig segíteni. Nekem a párom kicsit arrogáns volt, nagyképű nem, de egyébként laza. Ő segített nekem, suliban még néha szorongok, és még mindig itthon ülős vagyok, és nem szeretem nyilvánosan elmondani a véleményem, de már sokat javultam.
(Velem sosem arrogáns, de talán segítettem én is, hogy visszavegyen)
Amit a felettem író írt, az is jó, hogyha belegondolsz, hogy x idő múlva fog e számítani. Én nem percekkel szoktam, mert amennyit filózok a dolgokon, lehet hogy 5 perc múlva még számítani fog a dolog, de mondjuk 2 nap múlva?
Egyszerre tanultam meg értékelni a saját képességeimet, és hogy valószínűleg azért nem tudok szót érteni a korombeliekkel, mert érettebb vagyok (tudom, minden 2. tini ezt mondja, de nekem felnőttek is mondták). Szerintem jót tehet, ha kitűzöl magadnak célokat, és arra koncentrálsz. Ez lehet olyan jellegű is, hogy pl. mit fogsz dolgozni, milyen lesz az életed. Én el fogom érni ezt és ezt, és tudom hogy jobb lesz az életem az osztályom nagy részénél, ha anyagilag nem is biztos, erkölcsileg, és jobban fogom érezni magam, felépítem a saját napirendem, stb.
Lehetnek olyan célok is, hogyha pl. eddig 1 héten 1× szólaltál meg, akkor a következő héten legyen ez a szám 2.
Ha úgy érzed, hogy a fiúval megvan köztetek a kémia és pozitívan hatnátok egymásra, én bátran buzdítalak, hogy vágjatok bele a kapcsolatba.
Sok sikert! Nekem már a nagy része sikerült, neked is fog!
válasza: válasza:Szia! Amit leírtál kicsit hasonlít arra amit én régebben éreztem... furcsa egy érzés az biztos.. ha van kedved beszélni róla, írj nyugodtan!
18/F
válasza: válasza: válasza:Szerintem ott az ellentmondás, hogy tudatalatt helyesen érzed, hogy "nem vagy elég jó", legalábbis ahhoz képest, amilyennek képzeled magad.
Beképzelt vagy, és a tény, hogy valójában nem vagy olyan jó, mint amilyennek képzeled magad, bánt. Ne haragudj, ha durva voltam.
"Szépnek tartom magam", "úgy érzem, irigyelnek" meg "tudom, hogy tetszem nekik"
Neked nincs önbizalomhiányod, sőt! Lásd magad reálisan! Nem lehet, hogy te értelmezed rosszul mások reakcióját, viselkedését?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!