Mit tegyek, ha rohadtul nem csípem a barátnőm szüleit? Sőt! Kifejezetten taszít a viselkedésük és a hozzáállásuk 1-2 dologhoz?

Fiú vagyok, van egy barátnőm, akivel 2 hónapja vagyok együtt. Ma volt a napja, hogy a barátnőm bemutatott a szüleinek.

Az én családom nem gazdag, de jómódban élünk, megengedhetünk magunknak olyan dolgokat, amiket az átlag nem. (Tudom, hogy nem az én pénzem és nem az én munkám van benne, mert még gyerek vagyok, nem kell emiatt kritizálni, mert ha mások is átlag felett keresnének, akkor mások is megengednének meg megvennének ezt-azt a gyerekeiknek.)

A barátnőm szülei inkább átlag alattinak mondanám. Amivel nem is lenne semmi gond, ha nem lenne pár dolog, ami nagyon zavaró nem lenne. Nekik a gondolkodásmódjuk is szegényes, és borzasztó, hogyan és hogyan nem állnak egyes dolgokhoz.

Van egy karórám, amit ha hisztek, ha nem, 5000 ft-ért vettem Balatonfüreden egy piacon. Nem márkás, meg semmi ilyen, egyszerűen csak nagyon jól néz ki, meg nem mondaná senki, hogy márkátlan. Erre úgymond beszólt az apja, hogy: "De jól megy egyeseknek!" Nem vagyok egy lelkis srác, de ez azért rosszul esett. Jó, nem sírtam el miatta magam, de akkoris szerintem ez tök bunkó volt.

Ebédeltünk, erre az apja elkezdi mesélni, hogy az ő lánya XY nevű iskolába, de mivel oda (az ő szavaival élve): a gazdagok kölykei (véletlenül se gyerekei) járnak, így nem engedte oda a lányát, pedig felvették volna, csak utána megváltoztatták a sorrendet. (Bár ezt se értem, hogy ha alapból nem akarta odaengedni a "gazdagok kölykei" miatt, akkor miért rakták egyáltalán első helyre? Vagy egyáltalán miért jelölték meg? Örök rejtély.) Erre volt bátorságom rákérdezni, hogy mi van akkor, ha azok járnak oda? Erre rendesen kioktatott, hogy a gazdagok és a társadalom miatt tartanak ott, ahol. Tehát sehol. Mert a gazdagoknak soha semmi nem elég. Ami szerintem alapból hülyeség, mert nem más tehet arról, hogy nekik gyárban kell dolgozni, hanem ők maguk, mert nem tanultak. Ha meg nem volt pénz tovább tanulásra, akkor se más a hibás. Jó, tudom, könnyű okoskodni, de ez kiborított. Most miért adnák oda a szüleim azt a pénzt, amit ők megkerestek vadidegen embereknek? Természetes, hogy magukra és ránk (gyerekeikre) költik. Az én édesanyám és az én édesapám se tartana ott, ahol, ha nem tanulnak. És én se fogom feljebb vinni mint ők, ha nem tanulok. Nem más lesz a hibás, ha rosszabb életszínvonalat fogok magamnak előteremteni, hanem én. (Azt is tudom, hogy sok diplomás dolgozik éhbérért, de én azon vagyok, hogy ne így legyen.) Visszafogtam magam, a nyelvembe haraptam, és lenyeltem a békát. Aztán jött egy másik téma: a szex. Felhozta, és rendesen megmondta meg előírta, hogy: "Ugye tudod, hogy fél évig nincs szex?" De így konkrétan. Elmondta, hogy szerinte (értitek: szerinte) korai fél év előtt. Hát nehogy már ő mondja meg. Nem egy kanos kissrác vagyok, ne értsétek félre, de nehogy már Ő mondja meg a MI kapcsolatunkba, hogy mikor szexeljünk! Ha mi úgy döntünk, hogy holnap lefekszünk egymással, akkor holnap lefekszünk egymással, ha 5 év múlva lefekszünk egymással, akkor 5 év múlva lesz. Ezt nem ő fogja eldönteni. Legszívesebben felálltam volna az asztaltól és elmentem volna.

Aztán ami mégjobban kiborított, az a hozzáállásuk. A házukon le van esve mindenhol a vakolat, a kapu ki van dőlve, a kerítés el van hajolva és kiszöknek a kutyák. Ezt úgy próbálják meg kiküszöbölni, hogy a kerítésre karton dobozt tettek, amit mondanom sem kell, szép látvány. Erre nincs pénz, erre szegények, de 140 ezer forintos telefonokra meg Ferraris sapkára 25 ezerért van pénz. Én vagyok felvágós, de ő meg megtartotta a Ferraris sapka blokkját és mutogatta nekem, hogy 24 990 ft volt. Agyam eldobom.

És nem vagyok apuka, se férj, de milyen dolog már az, hogy a két kisebb gyereknek minden meg van engedve, a nagynak meg semmi. Hárman vannak tesók: a barátnőm a legnagyobb, van egy 15 évss húga, meg egy 8 éves öccse. A 15 éves húgának meg van engedve, hogy befestesse az egész haját, a barátnőmnek meg még melír se lehet a hajába. Bent voltunk a szobába (semmi olyat nem csináltunk, mert persze az ajtót nyitva kellett hagyni, mily meglepő), az öccse meg bejött a szobába. Elkezdett ott ugra-bugrálni az ágyon és kiabálta, hogy két szerelmes pár. Erre a barátnőm erélyesebben rászólt, hogy hagyja abba, erre megfogta, és odaütött a combjára. Kiszaladt a kisgyerek a konyhába panaszkodni. Erre bejött az apja és elkezdett kiabálni, hogy miért kellett rászólni. Az érdekes módon nem volt baj, hogy ráütött a combjára, ami olyat csattant, hogy már nekem fájt. Nálunk nincs ilyen kivételezés, esetleg annyi, hogyha a húgomnak fáj a hasa menzesz miatt, akkor megcsinálom helyette a tesómmal a házimunka ráeső részét, mert tényleg nagyon rosszul szokott lenni ilyenkor. És ez a másik dolog: szerinte a nő dolga a házimunka, ami hülyeség. Ez is ebéd közben volt, mert akarta fényezni a lányát (amit nem is értem, miért kell), hogy ő itthon mindig kitakarít meg megfőz, mire hazajönnek a munkából. Mondtam, hogy én is ki szoktam. Erre ilyet szól: "Beállsz a nők közé csicskának?" Ami alapból hülyeség, mert miért lennék csicska? Ha egy férfi és egy nő együtt él, és mindketten dolgoznak, akkor alapból mindkét félnek ki kell vennie a részét a házimunkából, tudtommal nem a középkorban élünk. 1 dolog van, amit nem csinálok meg: az ablakpucolás. De nem azért, mert nem akarom, hanem mert nem tudom. Mindent megtudok már csinálni, ezt azért nem, mert mázgás lesz az ablak és inkább nem csinálom meg. Ezt az egyet nem, azon kívül mindent.

El szeretném mondani, hogy nem azzal van a gondom, hogy szegények, hanem hogy a gondolkodásuk szegényes, és hogy az ilyen vackokat többre tartják, mint a saját lakóhelyüket, ami élhetetlen szinte. Az én családommal is lehetnek problémák, nem azt mondom, hogy mi hibátlanak vagyunk, de szerintem messze nem olyanok, mint amilyenek ők. És a legszörnyűbb az egészben, hogy a barátnőmön is látom ugyanezt a mentalitást, ugyanezt a hozzáállást, amit nem is értek, de eddig nem vettem észre. És nem vagyok sznob se, még mielőtt valaki ezzel jönne.

Mit tegyek?