Szerintetek mivel tudnék rá hatni?

Nem egyeztethetők össze a tulajdonságaitok ill. az elvárásaitok a másikkal szemben. Most még nagyon szereted, de meddig fogod ezt szeretni (tűrni)???

(Csak Neked) megsúgom: nem sokáig, mert ez az idegeidre fog menni.

"de ha nem csinálja meg és a szülei azt mondjak, hogy akkor nem aludhatunk együtt, akkor az mindkettőnknek rossz"

És ez motiválja? Nem!

Kedves 78%-os válaszadó!

Kissé ambivalens, ahogyan reagálsz a Kérdező felé. Egyrészt jó meglátásaid vannak, sőt, segítőkész jó szándékod bizonygatod, ez klassz. pl: "...akkor sem fogja megcsinálni amit kéne, mivel nem vagy számára elég fontos."

Másfelől viszont túlkapásaid vannak: "...el kéne gondolkoznod és visszavenni a hangnemet,..." - Miféle hangnemről beszélsz? Kérdező teljesen normális hangnemben írta meg: pl.: "...És amúgy egy szóval nem mondtam, hogy parancsolgatok neki..." - Ez így igaz. Csak KÉRTE! Ezen kívül olvasd csak el a Kérdező közbenső hozzászólásait... sehol nem emelte fel hangját, nem durvult el, nem hajtogat semmit, stb. Akkor miből is vegyen vissza? A semmiből nem lehet visszavenni!

Elmondom, hogy mi történt nálad: Olvasol valamit, de közben önmagad valamikor megélt kellemetlen élethelyzete ugrik be - s máris hozzágondolsz olyan plusz információt a leírtakhoz, ami el sem hangzott. De ne is törődj vele. Ez elég gyakori jelenség... bárkinél előfordulhat... ha az érzelmei kezdenek dominálni, az egos elme a tiszta tudat fölött... Nem kötekedni akarok, csak arra hívom fel figyelmed, olvasd a leírtakat úgy, ahogyan le vannak írva. És ne gondolj közben hozzá többet, mint ami ott áll. Különben sérül a tisztán-látásod.

Kedves Kérdező!

Valóban igaz, ha te akarod rávenni a barátodat arra, amire a szülei sem képesek... mondhatni nyitott kapukat döngetsz. Ráadásul, hiába CSAK KÉRED őt, az számára éppolyan kellemetlen, mintha tényleg parancsolgatnál neki.

Tényleg anyáskodásnak hat számára és azt valóban nem szereti senki... (Még én sem!)

Viszont igaz az is, hogy ha ennyire nem érdekli az, amit Te szeretnél, hogy legyen... az azt jelenti, hogy tényleg NEM VAGY számára FONTOS. Ha fontos lennél számára, akkor szerezne számodra annyi örömöt, amire megkérted, hogy azt teljesítse. Hiszen nem azt kérted tőle, hogy hozza le neked az Esthajnal csillagot az égről... ugye?

"...azzal nem fogok fenyegetőzni, hogy elhagyom, mert az szerintem nem fair dolog és úgyse tennem meg."

Na ez az. Hogy ezt Ő is tudja. Vagy legalábbis érzi. És pont ezáltal van fölényben veled szemben.

Azt mondom én, ne is fenyegetőzz, csak ülj le vele beszélni és mond el neki azt, hogy mik a Te elvárásaid vele szemben. Húzd meg a határvonalaidat korrekt módon, hogy Ő is képben legyen. Ez nem fenyegetőzés. Amikor olyat mondasz neki: - "Engem roppant módon zavar ez a szutyok, annyira, hogy nem bírok 5 percnél tovább benne maradni. Vagyis 5 perc múlva elmegyek, ha nem takarítasz ki." - ha lepereg róla, akkor tényleg otthagyod.

Legközelebb megint ugyanez. Ha megint nem... otthagyod. És ezt el lehetne számtalanszor is játszani, ameddig csak van hozzá türelmed. De, Ha a harmadik alkalommal sem jársz sikerrel, akkor az van, hogy Ő le se szar téged. Magyarul nem tiszteli benned a Te igényességedet. Vagyis NEM SZERET. Akkor meg minek erőlködnél? Ha egyszer nem szeret. Neked ez így jó? Vagy időnként szeretget, aztán máskor meg le se szar!? Hát milyen szeretet ez? Elmondom milyen. Úgy nevezik: Feltételes szeretet. De a Te oldaladról nézve is feltételes, mert az így hangzik:

- Szeretlek téged (veled maradok)... feltéve hogy ezt, meg azt... így meg úgy csinálod. -

Tehát... vagy szereted Őt olyannak, amilyen most... és beletörődsz abba, hogy ez van... azaz MEGSZOKSZ, vagy

MEGSZÖKSZ! Te felelősséged.

Más lehetőséget én nem látok. Mondom én, aki szintén voltam valamikor réges-régen fiú és hasonló helyzetben.

Azért még létezik egy másik alternatíva is...

Talán nem is szeretitek egymást, hanem csak használjátok kölcsönösen egymás társaságát. A kettő nem ugyanaz!

Vagy csak a fiú nem szeret téged, viszont szívesen használja a Te társaságodat.

Ezt Neked kell eldöntened!

Az ERŐ legyen Veled!

Kedves 60%-os!

Ha már gyönyörűen megfogalmaztad a mondanivalódat, akkor olvasd is át, mivel amit nekem szántál, ennyiből ugyanúgy rád is vonatkozik. Itt nem velem és az életemmel kell, hogy foglalkozz (pláne, hogy semmit nem tudsz rólam), hanem a kérdezővel. Téged is frusztrálhat valami, ha ennyire kioktatsz másokat, a fellengző "tökéletességeddel". ;) A jövőben viszont javaslom, privátban keress meg, ha mondandód van, ne más kérdése alatt írj oda nem illő dolgot, mivel az beleütközik az oldal szabályzatába. Szóval, tedd, vagy ne tedd, de ne próbáld játszani az okost. ;)

Kedves #9-es sorszámú Hozzászóló!

Illendően nick-neveden szólítanálak, no de...jelenleg számomra csak egy darab arab sorszám vagy a ~millióból. ;)

(%-odon megszólítani, az olyan jól csengő kétjegyű szám. Biztos illik hozzád. ;)

Asszem el kéne gondolkoznod és visszavenni a hangnemet, mivel én végig segíteni akartam Neked is, te meg végig a te elképzelésedet és igazadat hajtogatod.

Bocsáss meg, ha úgy tűnne, mintha téged idéztelek volna. De ez csak a látszat. És hiszed, vagy sem, eszemben nem volt 'játszani' az okost. Mivel nem vagyok színész, ezért meg sem próbáltam.

Igazad van.

Privátba kellett volna Neked és a Kérdezőnek is küldenem külön-külön. Ugyanis amit leírtam, bocsánat... 'fellengzősen' okoskodtam... az neki éppúgy szólt, mint neked. Remélem megérted, hogy miért. ;)

Az ERŐ legyen Veled!