Amennyiben még nem vagy 16 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Hogyan tegyem túl magam rajta?
Már 3 hete, hogy szakítottunk. Mindkettőnknek első kapcsolat volt...Imádtuk egymást. Minden tökéletesnek tűnt abban a 2 hónapban.
Annyi, de tényleg annyi közös élményt szereztünk, együtt. Soha nem tudnám elfelejteni, ezek az együtt töltött percek mind úgy belém rögződtek.
Aztán egyszer csak kezdtem úgy érezni, hogy egyre kevesebb időnket töltjük együtt, egyre kevesebbet tudunk beszélni, valahogy sosem találtunk időpontot egy közös sétára, külön gimibe járunk, és túl sok elfoglaltságom van még a suli mellett is. Ezt elmondtam neki, de ő kért, hogy beszéljük ezt még meg, és ne vegyem ezt már annyira a végének, mert ő nem szeretne emiatt elengedni. Én akkor már biztos voltam magamban, így végül szakítottunk.
Sajnos azóta nem is beszéltünk, pedig reméltem, legalább jó viszonyban maradunk, ő is, de eléggé másképp alakultak a dolgok. Ő összejött egy olyan lánnyal, aki régóta várt rá, és fuu, el nem tudom mondani mennyire borzalmas érzés ez nekem. Tudom, már szakítottam vele, én döntésem volt, de nagyon-nagyon hiányzik, napok óta folyton eszembe jut...
Hogyan tehetném ezen túl magam? Mivel vonjam el a figyelmemet erről? Annyira fáj nekem ez...mindig az van a fejemben, hányszor mondta mennyire szeret, és ő sosem szeretett még így senkit. Egész nap sírni tudnék...
Ti hogy éltétek meg az első szakítást?
16/L, 17/F
ui.: bocsánat, hogy hosszú lett, csak úgy nyomja a szívem :(
Klisé szöveg következik: Az idő begyógyít mindent.
Tényleg így van.. Tudom, hogy borzalmas érzés de hidd el.. idővel jobb lesz. Emberfüggő, hogy kinél mennyi ideig tart, amíg feldolgoz egy szakítást, de mivel ez az első volt neked, így még rosszabbnak érzed az egészet. (Nekem lassan 4 hónapja, hogy vége az első kapcsolatomnak, és egyre jobban hidegen hagy az egész) A lényeg, hogy kapcsolódj ki, és tereld el a figyelmedet az egészről. Számomra az segített, hogy nekiálltam rendszeresen edzeni, focizni, biciklizni, és eljárkálni a barátaimmal. De a sport rengeteget segített, és segít a mai napig. Ha a négy fal között ülsz, akkor van időd gondolkodni, és előjönnek a rossz emlékek.. ez nem jó. És ne is próbáld meg teljesen elfeledni.. fogd fel tapasztalatnak, így a következő kapcsolatodban már megfontoltabb leszel.
Ami nem öl meg, az megerősít. Kitartást! :)
17/f
Az első és a legfontosabb dolog amit magadban le kell tisztáznod, hogy nincs remény!
Tudom, furán hangzik, de ne is ábrándozz arról, hogy újra összejöttök.
Próbáld meg elfoglalni magad, sportolj, eddz, járj egy barátokkal, ismerj meg új embereket, helyeket, járj el előadásokra.
Én is nemrég szakítottam a párommal, ezek a dolgok nagyban segítenek.
Főleg az edzés, akármikor úgy érzem, hogy kezdek ellustulni, és esetleg ra gondolnék, kimegyek egyet futni.
Remélem tudtam segíteni, ha szeretnél, írj nyugodtan!
Én is voltam már hasonló helyzetben.....
És tudom, hogy hülyén hangzik de én egy filmből igazódtam el. Éspedig az Amerikakapitányból. Nagyon valóságos sztori... Nekem tényleg segített a kitartásban és lehet ,hogy ez még hülyébben hangzik de sokat segített nekem ebben .
NÉZD CSAK MEG!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!