Szerintetek találkozzak vele akkor is, ha szinte biztosra veszem, hogy részemről nem fog kialakulni több barátságnál?

Van egy velem egyidős fiú, akivel kb. másfél éve ismerkedtünk meg interneten. Ennyi idő alatt azért elég sok mindent meg tudtunk egymásról. Kissé meg is lep, hogy őt például egyáltalán nem zavarja az introvertáltságom és az sem, hogy sokszor annyira önállótlan és életképtelen vagyok. Többször is, elég egyértelműen éreztette velem, utalt rá, hogy tetszem neki. Már tavaly nyáron is felvetette az ötletet, hogy mi lenne, ha megismernénk egymást személyesen is. Én viszont akkor még nem bíztam benne annyira, hogy ezt bevállaljam. Most viszont úgy érzem, egy szimpla baráti találkozásban benne lennék, mivel valószínűleg a nyaram nagy részét itthon, barátok nélkül fogom eltölteni. Viszont vannak kétségeim a dolgot illetően. Atttól félek, hogy lesznek majd kínos pillanatok, amikor esetleg bepróbálkozik vagy mondjuk rákérdez, hogy akkor most mi is van közöttünk... Én tényleg nem szeretném megbántani őt és egy időre elvenni a kedvét a lányoktól, mert egyébként kedvelem őt, de valamiért ennyi idő után sem alakultak ki érzéseim iránta, még a hanghívást követően sem. Ti hogyan vélekedtek erről a helyzetről? Megéri találkoznom vele úgy is, ha szörnyen nagy csalódást okozok?