Mit tegyek, találkozzak vele vagy ne? Fogok tudni rá valaha barátként nézni?

A barátommal már több mint fél éve szakítottunk... nem velünk volt a gond, csak egyszerűen úgy hozta a sors. Neki máshol van az élete és máshová tartozik mások az álmai. Nekem is. Első dolog ott kezdődik h ő német én meg magyar. Tulajdon képen ez lett volna a legkevesebb probléma. A családtagjaink sem jöttek volna jól ki egymással, az ő családja nagyon vallásos... az enyém ateisták stb... Szóval elég kiszámíthatatlan volt a helyzetünk, szóval igazából én döntöttem úgy h legyen vége mert nem bírtam a sok ígérgetést a találkozókról... a munkája miatt nem tudott jönni...stb. Viszont megígértem neki h minden képen barátok fogunk maradni, mert tényleg nem ismerek más olyan jólelkű kedves embert mint ő, és egyben barátként is mindig ott volt nekem.:) Viszont kértem tőle egy kis időt h ne tartsuk a kapcsolatot egy ideig, h "eltudjam felejteni" ezt..mert szükségem volt rá. Szval ez már több mint fél éve volt, nem is beszéltünk. Viszont ma rám írt h a munkája miatt Budapestre fog utazni hamarosan, meg h reméli h jobban vagyok és h nagyon sokat gondolt rám. Az a baj h rájöttem h én még mindig képtelen vagyok barátként írogatni vele. Már nem vagyok szerelmes... csak egyszerűen nem megy, az emlékek miatt. Viszont úgy érzem h ő meg képtelen elengedni. Úgy gondolta szerintem h majd ugyan az lesz mint régen, h egész nap skypolunk meg írogatunk... de nekem ez nem fér bele "a barátság kategóriába". Szerintem a baj az h képtelen elengedni csak egyszerűen bele törődött h vége és barátként próbál hozzám ragaszkodni, valami olyan féle kapcsolatban ami több mint barát de kevesebb mint kapcsolat. És ez így nagyon rossz. Nagyon sokat gondolkoztam h mit tegyek, mikor ír nekem, mindig válaszolok, nem akarok bunkó lenni. Főleg vele nem. Mikor fogom túl tenni magam ezen? Valaha tudok úgy viszonyulni hozzá mint egy jó baráthoz? Azt sem tudom h neki hogy segíthetnék. Hogy tehetnénk magunkat túl ezen az egészen? Végre úgy éreztem h fél év eltelt és kicsit jobban vagyok, de ezzel h rám írt rájöttem h nagyon nem vagyok túl a dolgon:(. Az a baj h tényleg nem mi tehetünk arról h így alakult. Soha nem vesztünk össze másfél év alatt... egyszer sem. Nagyon hiányzik túl sok közös élményünk volt és mindig mellettem állt, de tényleg túl akarok lépni rajta és én már ezt eldöntöttem. Szerintetek találkozzak vele ha Budapestre jön? Aki volt hasonló cipőben sikerült megtartani a "barátságot" vagy teljesen megszakítottátok a kapcsolatot?

Ő 20 én 17