Miért van ez, így kell lennie?

Az egész úgy kezdődött,hogy kb 2 hónapja ott hagyott a bárátnőm egy másik fiú miatt,1 napig kicsit depiztem rajta de el is múlt,kerestem mást egyből..elkezdtem ismerkedni,minden jó volt,azután senki sem keresett,hiába irtam akárkinek,nem írtak vissza,semmi...utána a barátaimat veszítettem el sorra,néha vannak hangulatingadozásaim,amuikor nincs kedvem,fáradt vagyok meg ilyenek,de addig amíg el nem hagyott a lány senkit sem érdekelt szinte és ugyan úgy írtak..de bocsánatot is kértem egyből,tegnap is elvesztettem egy barátot,de viszont valamiért úgy érzem,hogy én egyedül akarok lenni és nem kellenek barátok,ezt az utolsót is én akartam elveszíteni de az előzőeket nem és már tényleg azt érzem,hogy egyedül kell legyek valamiért,egy nagyon jó barátom van csak de más nem,senki sem ismerkedik velem,megunnak vagy én nem tudom,mielőtt elveszítettem ezt az utolsó barátot...nem írtam neki,mert nem akartam beszélni vele,mert folyton 1-2 óráig tartott mire vissza írt én pedig nem akartam várni inkább,majd beszéltünk és végül őt is elveszítettem..Mit csináljak,ha senki sem akar velem beszélni és mindenki elhagy??(jó a család nem)

16/F

A helyesírási hibákért és a megfogalmazásért bocsi.