Most akkor mi van? Tetszem neki? A többiek ennyiből miért veszik le azt, hogy szerelmesek vagyunk egymásba? Mit tegyek hogy ne legyen félreértés?

Nyolcadikos vagyok. Van egy fiú az osztályban, aki nekem nem olyan szimpatikus, hanem olyan semleges, nem különösebben érdekel. Persze nem utálom meg nincs vele különösebb bajom, csak nem barátkozom vele, nem beszélek vele, békén hagyom. Ennek a fiúnak nincsenek barátai ahogy látom, az osztályban sem és szerintem máshol sem, elég magányos, valami tanulási nehézséggel is küzd, talán van valami kisebb egészségügyi problémája is, emiatt néha elég furcsán viselkedik (tesi előtt fetreng a szivacsokon, míg mások ülnek és beszélgetnek, furán tud ordítani vagy nevetni stb.). Ez sok embernek feltűnt, nekem is. Az a baj, hogy mi lányok páratlanul vagyunk az osztalyba, ahogy a fiúk is, ezért az esetek nagy részében mi ketten együtt kerülünk össze a páros feladatoknál, mert egyikünknek sem jut más pár. Őt senki sem szereti annyira, semmi barátja nincsen, nekem sincsenek olyan nagy barátnőim az osztályba, én csak úgy elvagyok meg haverok vannak és ezért. A többieknek nyilván feltűnt hogy gyakran dolgozunk együtt, ezért már azt hitték, hogy bejön nekem, barátkozom vele, tetszik nekem meg ilyenek, hümmögtek, úztak, és ez engem nagyon kezdett idegesíteni, mert egyáltalán nem jön be nekem ez a fiú, barátilag sem, szerelemben meg pláne hogy nem, külsőleg sem tetszik. A kövi órán is együtt fogunk dolgozni. Úgy volt, hogy pármunka volt, neki nem jutott pár így mondta a tanár, hogy velem lesz. Megcsináltuk a feladatot, most jön a következő, senki sem cserélt párt így mi is így maradtunk, mert nekem végül is tökmindegy kivel dolgozom (egyedül jobban szeretek). Rajta kívül lett volna még egy fiú, aki nagyon hülye és lusta szóval onnantól kezdve meg már mindegy melyikkel dolgozom. Amikor ezt megtudta a tanár ő is csodálkozott. De hát most bántsam meg? Úgy sem tudnák mással párban lenni.

Nem tudom miért hisznek rólunk bármit, mert szünetekben sosem beszélgetünk, nem ülünk soha egymás mellett, nem megyünk el suli után sehová, szóval...

Viszont az utóbbi időkben elkezdtem gondolkodni, hogy az egy dolog, hogy nekem nem jön be, de mi van ha neki bejövök csak ezt nem közli. Ha hiányzik, mindig tőlem kéri el a leckét (egyszer velem volt egy csoportban, hiányzott, megírtam neki azóta nekem írogat ha nincs), tavaly engem kért meg hogy szálljak be egy kiselőadásába harmadik főnek mert kell neki egy lány szereplő (elő kellett adni valamit mindenkinek), úgy látom azzal sincs baja ha velem van párba, sőt örül is neki talán, tegnap meg volt egy feladat (most nem kezdem el magyarázni mert hosszú), de bele kellett karolni valakinek a nyakába és úgy menni másodpercekig. Volt két fiú (az egyik ő) meg én. Nem akartam senkibe belekarolni mert ciki lett volna egy fiúba belekarolni akivel nem vagyok együtt. Mászkálunk egyedül hárman, erre ő a végén odajön hozzám.

Oké, én kedves vagyok vele meg nem látszik rajtam hogy észreveszem hogy ő fura, de mindenkivel kedves vagyok udvarias és nem vagyok előítéletes. Ha feladat van, megcsinálom, bárkivel. És mindenkivel ugyanúgy bánok a feladat során: neki is kikérem a vélemenyét, együtt megoldjuk.

Bocsi ha hosszú lett, de tényleg nem tudom hogy most mi van. Nem akarom hogy szerelmes legyen belém, mert akkor a többiek mégjobban azt hinnék... én meg nem érzek az égvilágon semmit sem iranta. Nekem más tetszik. Nőnapon egyik óra előtt megindult egy csokival, én majdnem szívrohamot kaptam, azt hittem hogy nekem hozza es szerelmet akar vallani mindenki előtt, de hál istennek minden lánynak adott belőle.