Ha a helyemben lennél, megpróbálnád? Egyszer beszéltünk, azt is egy éve, írnál neki? (több lent)

Volt egyszer egy srác (ó, mint egy mese xd). Tudtam, hogy valamikor hozzám fog szólni, így is lett. Beszélgettünk, nagyon jól éreztem magam! Szerintem életem legboldogabb 10 perce volt. Aztán még 2x találkoztunk, de hülye voltam, nem mentem oda hozzá, pedig nézett, stb, de ismétlem, hülye voltam, úgy tettem, mintha semmi sem történt volna, ebből az is lejöhetett neki, hogy bunkó vagyok. Nem akartam az lenni, egyszerűen csak nem mertem, meg nem is tudtam, mivel menjek oda hozzá. Már megtenném, ha még lenne rá esélyem, de hát utólag okos az ember.

Azóta sem tetszett senki komolyabban, meg tényleg, hihetetlenül jó volt, mintha 1000 éve ismernénk egymást, pedig csak 2 napja találkoztunk akkor, beszélni pedig csak abban a 10 percben beszéltünk először.

Az egyetlen gond csak az, hogy ő idősebbnek nézett, míg én őt fiatalabbnak. Én 16 lány vagyok, ő 21. Tudta, hogy annyi vagyok, ez még viszonylag a beszélgetés elején derült ki, utána jöttünk csak bele igazán a dumálgatásba, tehát nem biztos, hogy zavarta, de persze lehet, csak haverkodni akart.

Egy srác, aki kiderült, hogy kb. végig látta/hallotta a beszélgetésüket, mondta, hogy hát látta, hogy eléggé elvoltunk, külső szemlélőként is érezhető volt, hogy tetszettünk egymásnak.

Ez az előbbi lenne az egyetlen ok, amiért mernék neki írni, de egy év után? Ha jól tudom, nincs senkije.

Csak simán, emberileg/barátilag is olyan szívesen megismerném, de hát mégis mit írhatnék? Vagy hülyeség, felejtsem el?

Köszönöm előre is a válaszokat! ^^