Az normális hogy szinte mindig ezen agyalok?

Az ember az eddigi tapasztalatai alapjan probalja megitelni a dolgok kimenetelet es a jovot. De nem normalis ha ezen aggodsz, ha semmi alapja nincsen. Bar, nem erzel valami uresseget a kapcsolatotokban amitol nem teljes? Nem hianyzik belole valami, ami miatt ugy erzed, hogy nem 100%-os a dolog? Ha nincs akkor csak siman az van, amit leirtam, folosleges agyalnod rajta.

Hidd el, ha valaki tudja, miről beszélsz, én tudom. Nekem is vannak néha feltörekvő démonaim, akik azt suttogják, hogy vége lehet. Mert egyszer mindennek vége LEHET, de az nem jelenti azt, hogy feltétlen vége is lesz. Ez egy kicsit olyan, mint a féltékenység, nagyon vigyázni kell vele. Ha túl féltékeny vagy, elveszítheted azt, akit szeretsz, mert nem bírja tovább a nyomást. Ez is hasonló, ha teljesen a rögeszméddé válik, akkor elveszítheted... Szerintem nincs miért aggódnod, ha te úgy gondolod, hogy jól megvagytok és ez tényleg így van, akkor ne figyelj ezekre a démonokra. Másfél hónap ugyan kevés idő, én 8 hónap távlatából beszélhetek, de nekem tényleg ritkán jutnak eszembe hasonlók, inkább csak akkor, amikor szomorú vagyok, és eszembe jut, hány embert veszítettem már el. De nekem ez a fájdalom ad erőt arra, hogy mindent megtegyek a kapcsolatunk érdekében, hogy jól és sokáig működjön. Ha te mindent megteszel, rajta múlik a többi. Ne hagyd, hogy a múltad befolyásolja a jelenedet és a jövődet. Ami volt, az elmúlt, és ezt kell először megértened és elfogadnod. Próbálj meg nem hátranézni, és élvezni, azt, amit az élet ad neked.