Kifutok az időből, de mégsem merek lépni. Mit kéne tennem?

Van egy fiú, akivel egy ideje állandó a köszönés és van, hogy beszélgetni is szokunk, mikor hogy van rá idő és alkalom. Nagyon megkedveltem, közel 3 hete már próbálom a mosolyom, a nézésem és a beszédemen keresztül is sugározni felé, hogy bejön - már ha ez lehetséges... Eleinte ő kezdett bele a köszöngetésbe, nem is egyszer kezdeményezett beszélgetést, mégha kisebb dologról is volt szó, akkor is. A felhők felett érzem magam, ha beszélünk, viszont nem merem neki bevallani, hogy bírom őt. Meg kéne magam emberelni és elmondani még a maradék 5 napban, vagy próbáljam meg elfelejteni? Nem tudom, mit csináljak. Túl félénk vagyok.