Miért érzek így, velem van a baj, mit tegyek?

Kiskoromban, ovitól egészen 3. osztályig jártam egy osztályba, ahol mindenki mindenkit meghalgatott. Fiúk-lányok remekül elbeszélgettek baráti szinten, és nem akartak semmi olyat.(majd késöbb kitérek erre). Az általános negyedik osztályát már egy másik iskolában kezdtem, aholcsak egy osztály volt. (Egy hétvégén a régi sulimból az egyik barátnőmmel beszéltünk, es azt mondta, hogy az a fiú, akivel jóba voltam baráti szinten, odament hozzá, hogy én hol vagyok, mert szerelmes belém. Én hirtelen köpni-nyelni nem tudtam, utána meg elvörösödtem).(miért?) A szüleim elváltak, ezért kerültem új suliba. Apukámék az iskola közelébe laktak (régi suli). Apámhoz költözött most már felesége, a nálam egy évvel idősebb fiával. (Már van egy öcsém, akkor is már volt). Az újdonsült bátyámat nekem kellet körbevezetni a faluban. Ahogy a bolt utcájára értünk, elkeztem mondani monológomat a boltról, az út túloldalárol pedid átintegetett az a bizonyos srác, de én nem vettem észre, így a bátyám kérdezte meg tőlem, hogy az meg ki? én odapillantottam, elmosolyodtam, aztán a hirtelen mind a ketten elvörösödtünk, a bátyám meg mondta nekem, hogy hé te miért vörösödtem el. Aztán közöltem a bátyámmal, hogy mingyárt jövök, atmentem a túloldalra, rövid magyarázkodás után, pedig velünk jött be a boltba. Közbe én nyugodtam beszéltem volt osztálytársammal. Aztán hirtelen ötlettöl vezérelve megkérdeztem tőle, hogy ténleg-e amit Angi (a barátnőm) mondott. Ő fülig elvörösödött, aztánazt mondta, hogy igaz. Mivel a bátyám nem értett belőle semmit, hazafele útközben azzal faggatott, hogy mi volt az amit 'Angi mondott'. Én nem mondtam meg, ezért Ő bosszúból azt mondta otthon, hogy Én bepasiztam. Így. Szó szerint. Én meg mondtam, hogy nem igaz, és elmondta, hogy mi történt a boltba. Mivel a drága látos bátyám egy perverz osztályból került ki, elkezdett olyanokat mesélni, hogy én meg Ákos(a fiú) már csókolózniakartuk, és hogy Ő választott szét minket (a nemlétező) ölelezésből. Aztán az apám meg a nevelőanyám monológját kellett végighalgatnom, arról a bizonyos 'hárombetűs szórol', hogy milyen veszélyes tud lenni, meg arról, hogy az a fiú nem olyan amilyennek látszik. (9 éves voltam, és még egyikőnk sem tudott arről a bizonyos dologról). Az 'új' suliba hétfőn bodogan metem, azon kívül, hogy tudtam milyenek velem a többiek. Beérve kiderült, hogy a mellettem ülő fiú belém van zúgva. Ezt a barátja mondta személyesen. Én először nem hittem neki, de aztán be kellett látnom, hogy igaza van. Egész órán azt halgattam, hogy mennyire jó lenne velem elmenni lovagolni.(Szerettem lovagolni, meg ost is, de ő neki teljesen elszárnyalt a képzelete, olyannyira, hogy először csak ketten egy lovon, aztán teljesen máshogy. Amikor szünetbe szóltam az ofőnek, hogy dumál, és nem tudok tőle figyelni, elülhettem, de csak úgy, hogy kövi hétfőn vissza kell ülnöm. Addig is megszabadultam tőle. Aztán kövi hétfőn amikor vissza kellett ülnöm mellé ugye mivel em verték nagydobra, mindenki azt hitte, hogy önszántamból ültem vissza, ezért rögtön mindenki azt hitte, hogy szerelmes vagyok belé. Totál kiborultam, amúgyis állandóan tanultam, a szünetekbe is elkeztem, így a többiek nem nagyon foglalkoztak velem,ezért csak eegy-két 'stréber' megjegyzésre futotta. Volt egy fiú, aki állandóan tanult, úgy mint én, és egyik szünetbe (ez már5. oszt.-ba volt), hogy tanulhatja-e velem. Aztán hirtelen nem csak tanultunk, hanem már beszélgettünk. Farsang-ra a régi osztályom meghívott, rendszeresen szombaton tartották, így elmentem. Megkérdezték, hogy vannak-e barátaim, én meg azt mondtam, aki hirtelen eszembe jutott. Miklóst mondtam(Ő a stréber srác a suliból), aztán el kellett mesélnek, hogy lettünk jóba. Én nekem az nem jutott el a tudatomig, hogy Ákos megsértődhet. Megsértődött. Midenki kiment a szünetbe, nekem meg Ákosnak bent kellett maradnunk. Én ennek örültem, hogymi ketten maradtunk bent. Kifaggatott Miklósról,aztán csendesen bámult maga elé. Észrevettem, hogy valami baja van. Csak hsszas győszködés után sikerült újra közös nevezőre jutnunk, és tudatnom vele, hogy Miklós nem jelent számomra semmit, olyan szinten, meg végképp. Mert hogy idő közben az egész osztály tudta mi 'az'. Aztán elmeséltem, hogy keszít ki a bátyám, meg hogy régen a bolti után mi volt. Az új suliba Miklóssal megromlotta kapcsolatunk. Most már nem is beszélümk, csak köszönővisziyba vagyuk. Nem nagyon beszélek senkivel, az osztálytarsaimmal is, ha épp veszekedünk, mert azt mondják, hogy én+Miklós jártunk. Pedig én sose jártam eddig sekivel,és ha ezt mondom, azt modják, hogy ez olyan, mint a k@rv@ apáca, vagy azt, hogy ne játsszam már a jégkiránynőt, mert ők tudják, hogy én kivel mit akarok. Ez normális, hogy enyire utálak, mit tegyek? Pedig én bárkivel el tudok beszélgetni.

12/L