Normális amit érzek, vagy valami nagy gond van velem?

Teljes kiégettség, képtelen vagyok megújulni ebben..

3 éve vagyok itthon a gyerekekkel. A nagyobbik szept. végén megy oviba, a kicsi még csak 14 hónapos. Eddig úgy éreztem kis kivétellel, mikor nagyon rossz napon volt, kedves, kreatív, gondos anyukájuk voltam, aki valahogy gyűrte a héhtköznapokat. (itthonról este távoli asztali elérésről doglozgattam végig, így annyi kikapcsolódásom volt, kis felnőtt gondolatok)

Most egy pár hete azt érzem, hogy nem bírom már ezt a full time dedót. Hogy mindenért hatszor szólni, hogy várni, türelmesnek lenni, a hangzavar, a vinnyogás, az elvette a játékot, a lassúság, az akadály a házimunkában, felőröl, mérehtetlenül unom, és legszívesebben mennék, mennék, elinnen, egyedül a csendben.

Nincs sajnos nagymamai segítség, semmi más, de az van bennem, hogy ha már hetek óta nem tudok ebből kitörni, akkor vissza kellene menni dolgozni, kicsi bölcsibe ősszel, legalább heti 3 napra.

Jól gondolom?

Normális, hogy besokalltam a kaki-maszat-sírás témába?

Kösz ha valaki tud belém önteni egy kis lelket..