Normális, hogy egy ilyen fiú tetszik?

Én nem mondtam,hogy szexinek tartom :D,bár az igaz,hogy tényleg vonzó tekintete van és szép kék szemei :) Igazából azt pontosan nem tudom miért szokott néha megütni valakit,gondolom azért mert az illető felidegesíti,de én tényleg csak annyit tudok erről a dologról,amit ott órán mondott,mert még csak nem is egy iskolába járunk. Ja meg még azt tudom,hogy soha nem ad másnak igazat,szóval nagyon önfejű. Alapvetően egy átlagos srácnak mondható,nem az a tipikus tinilányok kedvence (szerintem) és bár elég társasági ember mégsem ő az iskola középpontja,(ahhoz lehet még fiatal is lenne),hanem jól elvan azzal a pár haverjával akikkel pl.még tavaly együtt láttam ebédelni menni. Az az érdekes,hogy pl.Facebookja sincs,ami nálam kicsit pozitívum is és vannak dolgok amelyekről más a véleménye mint a többségnek. Ugye mint tudjuk a legtöbb srácnak aki ilyen beszédes és magabiztos,általában a feltűnösködő,nagyszájú tinip*k tetszenek. Viszont a fiúról tudom,hogy ő ki nem állhatja az ilyen lányokat,sokszor szidta az osztályába járó lányokat is. Amikor legutóbb órán voltam valahogy a matektanár szóba hozta ott a srác előtt,hogy valamikor tetszett neki egy lány,de ő azt mondta az a csaj azóta már annyira megváltozott,hogy rá sem bír nézni. Velem igazából mindig jófej volt,az első találkozásunk óta (4éve) mindig szólt hozzám,pedig hozzá képest én sokkal visszafogottabb vagyok és szerintem unalmas is. Néha úgymond szokott dicsekedni dolgokkal pl.hogy lerakta a motoros jogsit,de ennyi erőből akkor már az is dicsekvés,ha elmondom otthon,hogy kaptam egy 5-öst matekból :D Soha senki más nem viszonyult így hozzám,osztálytársaim és mindenki elkönyvelte magának,hogy csendes,béna,unalmas vagyok és innentől kezdve magyarul sz*rtak rám. (Bocs a kifejezésért). Ez a srác viszont ennek ellenére is mégha csak egy héten egyszer és csak max.10 percet de akkor is beszélt velem és bevallom ezért szeretek leginkább matekra menni :)

Köszi megint :) Nem tudom mi lesz ebből,de nyilván amíg egy tanárhoz járunk,akár még több évig,addig biztos nem fogok tudni megfeledkezni róla.

Azért szeretethiányosnak nem mondanám magam. Valóban nem sok emberrel beszélek pl.az osztályban is csak egy rendes lány van akitől pl. lehet segítséget kérni. + ott van a családom akiket nagyon szeretek és ők is engem. Tudom egy ellenkező nemű esetében ez a "szeretet" teljesen más,de nem azért szeretnék vele lenni,mert magányos vagyok,csak egyszerűen jó hallgatni amit mond,annyira vicces tud lenni,hogy sokszor egy hétig röhögök valamin és olyanon is amit kb. 2 éve mondott. Igaz ha a közelében vagyok mindig izgulok egy kicsit,de ugyanakkor boldog is leszek már attól is,ha csak egy pillanatra meglátom az utcán,és úgyérzem feltöltődök energiával :)

Én csak véleményekre voltam kíváncsi és az nem jelenti azt,hogy meg is fogadom a tanácsokat.