Tényleg rossz ember vagyok?

A történet úgy kezdődik, hogy nem olyan rég megismertem egy srácot. Eleve nagyon szimpatikus volt, aztan az idő során beleszerettrm. Ő kiment három hétre Máltára, közben itthon történtek dolgok. Az egyik nagyon jó fiú barátom részegen szerelmet vallozt nekem, és mivel nem voltam biztos az érzéseimben, megcsókoltam. Aztán mondtam neki, hogy nekem ez így nem megy. A barátaim srác tagjai ezek után, nagyon berágtak rám, a fiú teljesen maga alatt volt, engem meg gyötört a bűntudat. Úgy voltam vele egy próbát megér, úgyhogy összejöttem a sráccal. Csak időközben visszajött a másik srác Máltáról... A pasim elutazott családi nyaralásra, de a társaságunk tartott egy elég durva házibulit... Ott nagyon összemelegedtem a máltai fiúval, többek között megujjazott. Abban maradtunk, hogy ezt nem mondjuk el senkinek, de hát a barátnőimet nem tudtam átverni, tudták, hogy volt valami, úgyhogy elmondtam nekik. Ezek után a máltai fiú került, mert utólag rossz döntésnek tartotta az egészet, majd kiment családi nyaralásra Angliába... Amég nem volt itthon se ő, se a fiúm, találkoztam a barátnőm expasijával, akivel eddig nagyon jó barátok voltunk... Csak, amikor felmentünk hozzájuk a srác rám nyomult. Ez elején még elhúzódtam, meg mondtam, hogy ne, de aztán olyan jó volt, hogy nem ellenkeztem. Ezzel a sráccal is odáig jutottam, mint a máltai fiúval a buliban és ezt megtudta a barátnőm, akinek a srác az exe. Amikor visszajött a pasim, rögtön szakítottam vele, nem akartam még jobban összekuszálni a dolgokat. Most a barátnőm utál és valószínüleg elmondta a srácnak, hogy tudják mi történt, mert a máltai srác beszélni se akar velem, mert elmondtam a barátnőimnek. És most itt vagyok és azon gondolkozom, hogy tehetném jóvá az egészet, mert nagyon bánt, hogy így alakult, és sokmindent megváltoztatnék, ha lehetne... És azon kattogok, hogy egyáltalán megérdemlem-e, hogy jobb legyen e helyzetem...