Ti hogyan mondanátok ezt el a párotoknak? Hogy halálos betegek vagytok.

Tudod... Én 15éves vagyok most. Volt 1fiú akit nagyon szerettem..

1éve balesetet szenvedett. Ezt nem élte túl. Alig tudtam feldolgozni az esetet, sőt még most is rémálmok gyötörnek. Mindennél jobban hiányzik de lassan újra felállok. De az első hónap kegyetlen volt:alig ettem ittam aludtam. de ott volt mellettem a családom és a barátom. A te eseted más1picit.

Több lehetőség is van

Szakítás: ezzel te szenvedsz viszont ő talán könnyebben továbbléphet. Mármint talán könnyebb így elveszíteni valakit aki fontos nekünk minthogy végignézzük a halálát

Másik:vele maradsz, de ha tudod(elnézést hogy ezt mondom, remélem nem következik be) -hogy meg fogsz halni akkor viszont neki lesz szenvedés utánna az élete.

remélem elég erőssek vagytok lelkileg mert nagyon megterhelô idôszak lesz ez.

Remélem tudtam segíteni, és azt is remélem hogy sokáig együtt maradtok.

Gyógyulj meg, és küzdj amíg tudsz.

És elnézést ha rossz választ adtam

A duzzanatra: Ne a netnek higgy. Ha én így tettem volna, túléltem volna aranyeret, vérfertőzést, és többféle rákot is, mindenféle kezelés nélkül. Menj el egy rendes orvoshoz, aki biztosra megmondja Neked, mi is az.

Az igaz, hogy komoly esélyed van arra, hogy a rák fog elvinni, de ez csak spekuláció. Bármelyik nap otthagyhatod a fogad egy kanyarban, vagy összeeshetsz az utcán. Szóval ne "várd" a saját halálod, mert a végén annyira magába fog szívni a dolog, hogy biztosan igazad is lesz.

A vallomásra pedig:

Tavaly novemberben hunyt el a barátnőm. Szívbeteg volt születése óta. Szerencsére álmában érte a halál, és nem szenvedett egy pillanatig sem. Mikor beszélt Nekem a betegségéről, eléggé letaglózott. Titkon mindig féltem attól, hogy mikor fog eljönni a nap. Mikor eljött, eleinte jól viseltem. Nem éreztem, hogy sírnom kéne, és nem is voltam depressziós. Olyan volt csak, mintha mondjuk elment volna nyaralni. Viszont pár nappal később a poklok poklát éltem meg. Akkorra fogtam fel, hogy ennyi volt. Nem láthatom Őt soha többé, nem ölelhetem meg, nem mehetek el vele hétvégén kikapcsolódni... Aztán egy kicsit megint jobb lett, de persze így is borzasztó volt. A következő sokk a temetés volt. Mivel koporsóban temették, így még láthattam utoljára. Bőven nem vagyok az a fajta, aki mások előtt kimutatja az érzelmeit, de konkrétan végigzokogtam a temetést a szüleivel együtt. Végül fél évbe tellett, mire feldolgoztam annyira a dolgot, hogy együtt tudjak élni a gondolattal. Nehéz volt, de mint látod, itt vagyok, élek, tudok nevetni, jól tudom érezni magam... Ehhez az kellett, hogy elfogadjam, ez az élet rendje. Születünk, élünk, meghalunk. Ki előbb, ki utóbb. Ráadásul ebben az esetben az is nagy segítség volt, hogy tudtam, nem érzett semmit azokban a percekben.

Egyébként a barátnőd még nem érett lelkileg. Most van abban a korban, hogy sok változáson fog átesni. Lehet a végén közel sem lesz ennyire érzékeny. Egy biztos viszont. Amíg nem erősítik meg 2 külön helyen, hogy halálos beteg vagy, eszed ágába ne jusson hogy ilyesmit mondj neki. És Te se törd magad a dolgon. Csak annyit fogsz elérni vele, hogy belehülyülsz a gondolatba, depressziós leszel, és végül ez lesz a veszted egyik alappillére.

Köszi, sajnos nekünk csak 4 év jutott együtt.

Azt sejtem, hogy a szüleid esete mély nyomot hagyott benned, és ez érthető is. Ami ilyenkor mégis enyhít a dolgon az az, hogy a szülők halála várható. Épp ezért próbáld úgy nézni a dolgot, hogy Ők eddig kísértek Téged ebben a formában. Viszont az emlékük, a tanításuk, és a büszkeségük tovább élnek benned. Mondhatni egy életre ott lesznek a tudatodban és a lelkedben, sosem hagynak el. (Mondhatnám a mennyországos dolgot is, de ateista is vagyok, meg eddig nem láttam olyat, hogy ez élő emberen segített volna.)

Az pedig, hogy fiatal, semmit nem jelent. A bölcsesség és a tudás nem mindig jár együtt a korral. Egy kamasz is lehet okos, és egy öreg is lehet buta. Az pedig, hogy ott volt veled a nehéz korszakodban, nagy szó, mert ezek szerint tényleg szeret. Épp ezért ne állj úgy oda elé, hogy nagyobb az esélyed a rákra. Élvezd az életet vele együtt, ne gondolj arra, hogy mi visz majd el, és mielőtt elhinnéd, hogy baj van, bizonyosodj meg róla. Mindkettőtöknek jót tesz, ha nem aggódtok feleslegesen, hanem jól érzitek magatokat.

A kommenteket nem olvastam el részletesen, de átfutottam rajtuk, azt hiszem mindent leírtak amit lehetett.

Csak annyit szeretnék (ez volt az első gondolatom), hogy ne keseredj el és ne rágódj! Menj el hamar dokihoz, tudd meg mielőbb, mi az. Minél előbb, annál könnyebben tudnak segíteni. És tényleg ne a netnek higgy rögtön, semmiképp ne a legrosszabbtól kezdj el rettegni. De bármit is mond a doki, hidd el, hogy minden rendben lesz. Ha tényleg elhiszed, igazán, akkor sose lehet baj :) Ne arra gondolj, mit szólna szegény lányka, ha ez és ez, hanem arra, milyen boldog lesz, mikor minden gond elmúlik, és még a jó ég tudja hány év múlva is boldogan éldegéltek egymásért :) rendben?

Azért arra megkérhetlek, hogy időnként megírod, mi is van és hogy mizu? :)