Miért vagyok ilyen?

Van egy fiú akivel elkezdtem többet beszélgetni pár hete, de már régebb óta ismerjük egymást. Találkoztunk is kettesben, tetszik a személyisége, viszont nem tudtam teljesen kiteljesedni, önmagamat adni. Tudom, hogy sok érték van bennem, viszont úgy érzem, hogy hozzá képest mégis “bénácska” vagyok. Ő már pár éve éli a nagybetűs életet, rengeteg barátja van, én meg még csak most fogok érettségizni. Úgy érzem, hogy hozzá képest kissé szűklátókörű vagyok. És rengetegszer van olyan helyzet, mikor másokhoz mérem magam. Nem tudom, hogy ezt hogyan tudnám elhagyni.

A másik pedig az, hogy beleéltem már magam abba a helyzetbe, hogy majd sok időt fogunk eltölteni ezzel a sráccal, sokat dumálunk majd. Szóval elég hamar elkezdtem kötődni. Minden percben eszembe jut, folyamatosan rá gondolok. Viszont bármikor amikor ugyanebbe a helyzetbe kerültem a múltban, mindig pofára esés lett belőle. Illetve eléggé kavart jeleket küld (a barátnőim szerint is, akik azért kritikusak), de nem tudom, hogy csak mi gondolunk bele többet. Hozzátenném, hogy sok lánybarátja van.

Elnézést, ha egy kicsit furcsán és összevissza lett megfogalmazva, még magamban is alig tudom ezeket megfogalmazni. De szeretném meghallgatni a véleményeteket erről és érdekelne néhány tanács, hogy miért ne legyek olyan, amilyen vagyok (túlgondolós, másokhoz mérős).