Szerintetek van bocsánat a tettemre?

Köszönöm mindenki válaszát. Akár negatív, akár pozitív hangvételű. A válaszok és saját gondolataim alapján arra jutottam, hogy nem mondom el neki és ugyanúgy minden meg fogok adni neki, ami tőlem telik és továbbra is a tenyeremen fogom hordozni. Úgy vagyok vele, hogy akármekkora egy aljas, mocskos tetü is voltam, szeretem és más megközelítőleg sem szeretné ennyire, mert akármennyire is gyönyörű, igencsak külünc. Viszont én éppen azt szeretem benne ennyire nagyon, hogy különleges és sosem találtam még hozzá foghatót. Ha nem én lennék mellette, akkor már rég három másik csávó tette volna tönkre az életét. Én viszont tény, hogy hatalmasat hibáztam, de soha nem bántottam szavakkal, fizikailag pedig pláné és ez soha nem is lesz másképp. Nincs senkie rajtam kívül. Még a saját anyja is szarul bánik vele, nem mellesleg éjjel-nappal csak kritizálja és próbálja elnyomni benne azt a különleges kisugárzását és személyiségét, amit ő éretlenségnek és hülyeségnek állít be. Nem egyszer engem is megkérdezett már, méghozzá a barátnőm előtt, hogy hogyan bírok vele lenni. Nekem erre minden alkalommal ugyanaz volt a válaszom, mégpedig "azért, mert különleges és imádnivaló". Egyébként egy végtelenül intelligens lány. Kitűnő tanuló és rendkívüli önálló. Csupán mindig hiányzott előlé mint az anya és az apa figura. Viszont ezt, mint ahogyan már vagy négyszer leírtam nekem nagyon is tetszik. Nem egy sablonos, hétköznapi lány. Nem mintha velük bajom lenne, de sosem tudtam megam velük elképzelni. Valószínűleg ezért nem működik közöttünk a szex sem. Annyi szart kap otthon, hogy teljesen görcsbe van állva. Szóval, nagyon köszönöm a válaszokat. Rengeteget segített mindenki a döntés hozásban és abban, hogy ezt rendbe tudjam tenni magamban. Mindenképp vele maradok és ugyanúgy látogatni fogom minden hétvégén, ahogyan ezen a hétvégén is. Egyébként csak hogy értsétek, hogy miért vagyok ennyire elszígetelt és lelkiismeretes. 6 éves korom óta Ausztriában élek. Lényegében itt nőttem fel és szinte az egész gyerekkoromat egyedül töltöttem, mert a szüleim folyton dolgoztak, hogy legyen mit ennünk. Ez így ment egészen addig, amíg el nem váltak. Azután bár apámmal páratlan kapcsolatom van, de nem sokat láttam, ezért még inkább egyedül voltam. Barátaim sose voltak, mert nem illek ide. A mai napig Magyarországon élek igazán, csak sajnos itt lakok. Szóval azért ez a nagy lelkiismeretességem, mert pontosan tudom milyen az, amikor senki nem foglalkozik veled, mert más vagy és teljesen más dolgok mozgatják a fantáziádat. Soha többé nem teszek ilyet, ez teljesen biztos. Ha kell akár mégegyszer ennyit hajlandó vagyok várni rá, sőt, még többet is. Szeretem.