Hogy történt életed első visszautasítása, és hogy élted meg?

Nem tudom mi számít visszautasításoknak, sok fajtát megèltem lányként. Volt, aki ghostingolt, mert nem feküdtem le vele egyből, volt akivel hosszú hónapokig úgy alakult hogy összejövünk, aztán “túl rendes vagyok” címszó alatt visszautasított. Azt a beszélgetést nagyon korrekten, indulatmentesen kezeltem és emelt fővel távoztam. A srácot magát nem bánom, inkább az telt hónapokba ,hogy elfogadjam, vagyok elég jó, és ez csak azért nem sikerült mert nem illünk. Én is így látom utólag, hatalmas intellektuális különbségeink voltak, viszont jó srác volt. Nagyon nehéz párt találni, eszembe jut sokszor (fél éve volt) , sok szép rész volt köztünk, de elengedtem.

Ami jelenleg aktuál sztori, ami nem rázott meg, de ; nagyon tetszett egy srác, talán még jele is volt hogy na, lehet tetszek neki. Többször nem volt lehetőségem találkozni vele, így felkerestem egy frappáns szöveggel (soha nem csinálok ilyet de itt megtettem) hogy megismerném, és mivel nagyon magas fokozaton tanul/dolgozik, legalább egy válaszreakciót vártam volna tőle (semmit nem tudtam róla, azt se hogy van e valakije) nem reagált, azóta pedig őt se magasztolom az egekbe, ugyanolyan ember mint bárki más, és sokat elárul egy ember jelleméről ha ilyen módon ignorál másokat, szóval conclusion: hozzá lehet ezekhez edződni