Ha visszautasítottam egy fiút, utána nem gáz kezdeményezni nála, ha meggondoltam magam?

Ebből vagy nagy szívás lesz vagy egy happy end

De csak akkor tudhatod meg ha megprobaltad

Jeleket küldj neki, de ha nem megy akkor is próbálkozz hatha

Majd írd meg h mi történt

Szia, 2 hete írtál, mi a jelenlegi helyzet? Van valami előrelépés pozitív irányban?

Szerintem küldj neki finoman jeleket (nem kell ajtóstul rontani a házba, de még a szád szélét sem kell nyalogatnod). Legyél egyszerűen kedves, természetes, közvetlen, mosolygós, pozitív, nyitott, segítőkész, megértő, (ha kell), érezze magát kellemesen, komfortosan a társaságodban.

Aztán, mivel úgyis rendszeresen találkoztok/ beszéltek egymással, tudatosan figyeld minden reakcióját, a testbeszédét, a mimikáját, a gesztusait. Mikor alkalmasnak látod a szitut, azaz nem rohantok órára, nyugodtak vagytok (nem volt semmi gáz a suliban, v. nem készültök semmi stresszesre, úgy mint felelés, témazáró), akkor próbáld meg finoman, de érthetően élő szóban (!) előhozakodni, h. most mi a szitu veled/ veletek. Mármint, h. hogy érzel, de nem túl direktben, hanem inkább lépésről-lépésre, figyelve a válaszait, még inkább a metakommunikációs jelzéseit.

Kezdhetnéd azzal esetleg, h. hogy van, hogy érzi magát, ill. ajánlhatsz vmi. programot. Lehetőleg ne mozit, ahol nem látjátok egymást, és csak korlátozottan tudtok kommunikálni a film alatt... A korizás jó választás lehet, vagy múzeum v. tárlatlátogatás, pl. Várkertbazár, Szépművészeti, Ludwig M., MüPa vagy egy kisebb kiállítás (ez sokkal, sokkal érdekesebb, izgalmasabb tud lenni, mint gondolnád :) ), netán egy klubkoncert, ha elengednek a szüleid. A plázázást szándékosan nem említettem.

Rátérhetsz arra egy-egy program végén, h. milyen jól érezted magad, és hogy jó lenne megismételni, és lehetnétek esetleg többet együtt... Persze csak ha tényleg így van. Építsd fel okosan, kvázi 'panelekből', h. melyik szituban mit mondanál, hogy reagálnál, és akkor nem lesz olyan nehézkes, el tudod mondani, amit szeretnél.

Nem írok neked kész mondatokat, mert Te ismered magad, különben is anyád lehetnék...

De az általánosságban igaz, h. ha 'agyban' rákészülsz valamire, jobban jössz ki a végén.

Én mindképp megpróbálnám, mert 20 éve saját életemben nem tettem, és most nagyon-nagyon bánom. Valószínűleg teljesen másképp alakult volna az életem. Tudom ez elég közhelyes, mégis meg vagyok róla győződve. Egy domináns srác (akit választottam, mert elhitette a nagyon jó rábeszélőkéjével és színészi alakításával, h. őt kell választanom) kiütötte a nyeregből az igazit. Akkor is éreztem, h. nem biztos, h. az a helyes, h. vele vagyok, de a másik visszavonulót fújt - miután megbántottam.

Előtte azonban mondott néhány olyan gondolatot, amit sajnos csak később fogtam fel igazán, és azóta sem megy ki a fejemből...

Akkor minden maradt úgy, ahogy a másik kigondolta. De nem lett túl hosszú a kapcsolat, másfél évig tartott, és az sem volt olyan, amilyennek a srác a gondolataiban idealizálta, mert nem voltunk teljesen egy hullámhosszon. Azt követően jöttem rá, miután vége lett, és elkezdtem újból tisztán látni, hogy mit hagytam ki, mennyire vak voltam. De 2 év után nem mertem visszamenni hozzá, nem tudtam, hogy kezdjek hozzá, még azt gondolnál, ha ló nincs, jó szamár is, meg hasonló gondolatok jártak a fejemben. Igazából az elutasítástól való félelem és a büszkeség tartott vissza attól, h. odaállja elé, és elmondjam, h. korábbiakat nagyon sajnálom, és úgy érzem, nem jó döntést hoztam.

Na de eső után köpönyeg...

Te viszont most vagy hasonló szituban. Csak egy életed van, nem tudom melyik találkozás lesz a sorsdöntő - lehet, h. pont ez.