Hogy történt életed első visszautasítása, és hogy élted meg?

Nem is emlekszem ra, biztos nem esett jol, de annyi mas novel/ferfivel lesz valszeg dolgod h ugy se fog szamitani.

Nem szabad tul komolyan venni ezeket. Ha vissza utasitott akkor valszeg ugy se illetek ossze.

Randizgattam tavaly egy sráccal többször. Egész jók voltunk már, a fellegekben jártam. Aztán az egyik randi végén közölte hogy ez nem fog működni, könnyezni kezdett. Elkezdett nyilvánvaló kamu indokokkal etetni én meg megmondtam neki hogy akkor minden világos. Még lerázni is csak hazugsággal tudott,

kiábrándított. Rettentően padlóra kerültem. Sokat sírtam, hirtelen megszűnt a rózsaszín köd.

Nem bánom utólag hogy így alakult.

Sokáig nem értettem a miértjét a történteknek, ma már hogy párkapcsolatban vagyok tudom azt, hogy mi az amit nem láttam akkor. Ő pedig tapasztalt srác lévén akkor látta hogy mért nem működhet.

18/L

Én vagy egy évig udvaroltam egy lánynak, és annyira mixed signalokat kaptam, hogy egyáltalán nem tudtam mi van. Utána egyszer rászántam magam, hogy akkor most tisztázzuk mit is érzek felé. Kár volt.

Végeredményként kaptam egy offot, utána az egész évfolyamon elhíresztelte, hogy nagyon bunkón rányomultam, és hogy mekkora szemét alak vagyok.

Ez volt gimi 10. osztálya. Sose felejtem el a megvető tekinteteteket a folyosón, a random beszóló és lenéző embereket. Annyira rosszul sose voltam még életemben.

Utána haramdéves egyetemista voltam, mire újra el mertem mondani egy lánynak, hogy mit érzek iránta. Azóta is együtt vagyunk. (Tehát összességében egy 5 éves traumát okozott.)