Egy ágyban aludjunk vagy ne?

Én szerintem azért tudnék a valóságnak a legjobban megfelelő választ adni neked a kérdéseidre vele kapcsolatban, mert én pl. olyan lány vagyok (vagy most már felnőtt nő, olyan lány voltam), mint akiről írsz: világ életemben mindig több haverom volt, mint barátnőm és hiába mondták nekem mindig kiskamasz korom óta a felnőttek körülöttem, szüleim, nagyszüleim, mások, hogy ​az a fiú tán többet akar tőlem, mint én tőle, sosem foglalkoztam ezzel, amikor pedig haverjaim sorra "coming outoltak" egy idő után, hogy szerelmesek belém és ne csak haverok legyünk, ezen én mindig meglepődtem és végül is a barátságunk megcsalásának tekintettem, ami miatt még fel is háborodtam, a fiúk meg egymás után mind persze azon, hogy nem barátként néztek rám. Emiatt, mármint az én felháborodásom miatt persze végül tényleg hány haveromat veszítettem el és haragudhatok a tényre, hogy nőnek születtem, egyesek szerint még szemrevalónak is, ami persze szubjektív, de lényeg, hogy nem voltam kész, nem voltam nyitott akkor még komolyabb párkapcsolatra.

Ugyanakkor most, lassan 40 évesként és hál'Istennek stabil párkapcsolat évek óta, több hosszabb, azaz több éves párkapcsolat után már régóta úgy látom, hogy a legjobb párkapcsolat tényleg barátságból születik, tehát szerintem nem korrekt azt a következtetés levonni a te barátnőd vagy haverod viselkedéséből, hogy nem kellesz neki és felejtsd el.

Vagy tíz éve olvastam egy könyvet, amely amúgy akkora hatással volt rám, hogy emiatt hagytam el ezt a kontraproduktív viselkedésmintámat és hozzásegített ahhoz, hogy azóta már a második párkapcsolatomnak is örülhessek, és azért jutott eszembe ez a könyv eszembe most ide, mert konkrétan az első pár oldalában szerepel az a mondat, hogy párkapcsolatot szertnél, de nem megy? Több haverod van a saját nemedből, mint az ellenkező nemből? Az utolsó öt hívott haver neme a tieddel azonos vagy ellenkező? A könyv címe Miért nem tudok szerelembe esni, amelyet ugyanaz írt, mint a Kóser szex c. könyvet, ezért annak a 2. részeként jelent meg, ajánlom minden hozzám hasonlónak.

És fontos még rólam: mindig is aludtam együtt fiúkkal szex nélkül is és eszem ágában sem volt szexelni, mert egyáltalán nem érdekelt akkor még a szex, azaz nem a haverommal volt sosem bajom, hanem egyszerűen nem voltam még érett lelkileg is a szexre és minél idősebb voltam, tizenévesen, 1-16 évesen, mindig még hangosabban figyelmeztettek a felnőttek, hogy a férfi nem csak aludni akar veled, de nem érdekelt, mert tudtam, hogy én viszont senkivel nem akarok még lefeküdni.

16 éves koromtól kezdve viszont változott a dolog, annyiban, hogy én nagyon is akartam már nagy lány lenni, ám hála Istennek, komolyan, hogy csupa olyan férfi ágyába kerültem, akik erkölcsileg erősebbek voltak, mint a nemi vágyaik, néha még az erőszakosságom ellenére is, hogy én már akartam, nagyon, de ő nem.

Majdnem pont 18 éves voltam már, mire elvesztettem a szüzességem és akkor is én sürgettem már két hónapos kapcsolatban, régi haver (!), akit annyira sürgettem, hogy ettől csődöt is mondott... :) Aztán persze szerencsére végre jó volt :) és tán kivételesen hál'Istennek teljesen fájdalommentesen is, szerető párkapcsolatban, akivel majdnem egy teljes évig együtt is maradtunk.

Azóta is rengetegszer aludtam együtt régi és új haverokkal is anélkül is, hogy szexet akartam volna.

Aztán hallottam amúgy a príma vagy prosti (vagy hogy hívják...) pszichológiai jelenségről is, amely eredetileg, Freud megfigyelése szerint csak férfiakra jellemző, de szerintem nem kizárt, hogy nekem is az volt, hogy valakinek azért nincs párkapcsolata vagy egyáltalán nemi kapcsolata, mert vagy annyira felnéz a másikra, mint egy primadonnára, aki érinthetetlen, esélytelen, vagy annyira lenézi a másik nem képviselőjét, ahogy egy prostituáltat szokás lekezelni, akivel meg emiatt nem létesít kapcsolatot, így nem lesz semmilyen kapcsolata - szerintem nekem is volt ilyen korszakom, és tán ezért is lepett mindig meg, ha egy haverom közölte velem, hogy belém szeretett, ám ezen is sikerült túllépnem az említett könyv olvasása után.

Így saját tapasztalataimból és tényleg magamból kiindulva ajánlom neked, hogy találgatás és hátat fordítás helyett próbáld meg megismerni a lányt, a családját, a kapcsolatát a családjával, mert pl. erről a primadonna vagy prosti jelenségről tudom, hogy gyerekkori traumát átélt egyéneknél jelentkezhet és nekem is tizenéves korom óta a barátaim, haverjaim fontosabbá váltak, mint a családom, barátok, haverok karjaiba rohantam az otthoni ügyek miatt, szerencsém volt, h senki nem használt ki és mindennél fontosabb volt számomra az, hogy igazi, őszinte barátaim legyenek. Szerencsém volt abban is, hogy nem az alkohol vagy drog irányába menekültem otthonról, de ez a lány tán pont azt teszi. Ne hagyd magára csak azért, mert nem szexeltetek Szilveszterkor! Próbáld megismerni és megérteni őt! Mindezt úgy, hogy talán ő maga sem érti, mi történik vele épp, talán nem is olyan őszinte saját magával sem, mint én ma, az őszinteséghez bátorság is kell és nekem sem volt mindig, mert az igazság néha fáj, ugye. Ezért van az a mondás, hogy nézd meg az anyját, vedd el a lányát, ugye.

Szóval szerintem ne fordíts neki hátat.

Persze ha csak futó kalandra vágysz, akkor maradj itt vagy magadban filozófálj, hogy vajon akar-e téged vagy sem, de szerintem inkább vele beszélj, ne róla! :)

Bocs a kisregényért.