Reménytelenül romantikus fiúk léteznek még?

Pont az a baj, hogy reménytelenül vagyok romantikus.

"Fénykoromban" mindig írtam szerelmes vereseket a barátnőmnek és vittem rózsát a korai randikra. Imádták. Azóta viszont eltelt 20 év és ma már kiröhögnek érte. A versekről is leszoktam, mert a nők nem tudnak mit kezdeni vele vagy el sem hiszik, hogy saját költeményről van szó. Egy részüknek pedig a romantika és előzékenység inkább hátrány, mint előny, mert nem elég férfias. Két nőtől is hallottam, hogy nagyon kínosnak érezték azt, amikor a randipartner öltönyben, virággal érkezett a randevúra, mintha csak valami bolond lenne.

Ma már minimális lehet erre az igény, mert az online ismerkedés miatt a randik futószalagon történnek, egyik jelölt jön a másik után, nincs idő megismerni a másikat. Csak keresnek valamit, amibe beleköthetnek, aztán jöhet a következő, hátha az jobb lesz.

A kapcsolatok minősége is ezt a felületességet tükrözi.

Én épp egy ilyen átmenetben lehetek: mindig is reménytelen romantikus voltam, verset írtam, mindenben segítettem, kerestem minden apró lehetőséget egy kedves gesztusra, stb stb Lassan kezdem azt érezni, hogy több szerencsém lehetne ha változnék, de még nem tudom, ér-e annyit az egész, hogy feladjam az énem egy olyanért, akinek így nem lennék elég jó. Valahol csak lehet még olyan lányt találni, aki értékeli ezeket, csak nagyon elbújt 😅

22F

,,Mára a romantika nem más, mint antik rom." (Punnany)

Hát igen. Már nem menő romantikusnak lenni. Sokkal menőbb, ha 3000 követőd van instán és ha minden héten háromszor hányásig iszod magad. Sokkal menőbb 100 lányt lelketlenül megfektetni, mint egyet szeretni. Sajnos én is ezt tapasztaltam, pedig elég jó iskolákba jártam, nem gettóba. Ha valaki manapság ragaszkodik a romantikához, nehezen talál ebben partnert. Nem lehetetlen, csak extrém ritka.

Hello, szerintem létezem, tudtommal nem haltam meg :D

De valóban nincs ránk igény a mai világban, szóval próbálok megváltozni. Jobb mint egyedül maradni :D