Mi értelme fiatalként egy párkapcsolatnak?

Senkinek nincs baja vele itt köztünk hogy önmagadban ilyen vagy, csak pls ne hidd azt hogy mi is így látjuk jónak. És már válaszoltunk párszor (párszázszor) a kérdésedre, úgy hogy olvasd újra, és ne írd le mégegyszer hogy szerinted mi a jó. Felfogtuk hogy szerinted az a jó. Szerintünk meg ez. Pont.

mondok egy példát, hogy megértsd (bár erősen kétlem, hogy meg fogod): utálom a csokit. Ez nem is egy létfontosságú alap élelmiszer. Akkor én is feltehetném a kérdést: Mi értelme bárkinek is csokit fogyasztania? Hiszen én nem szeretem. Ugyanez van veled is, egy saját véleményt akarsz ráhúzni egy egész korosztályra.

Megint kijelented hogy szükségtele. Azt nem írod oda hogy SZERINTED. Általánosítasz és az nem jó dolog...

Öhm, milyen okokat hoztál fel, amiket nem cáfoltak még meg? Hallgatom.

Igazából ahhoz képest, hogyan indult ez az egész, a végére egészen szépen kibontakozott, mi a problémád. Habár érveket és indokokat nem tudtál többet mondani, mint hogy "korai", és ennek az időszaknak a "szülőkről és tanulásról kell szólnia", először jött az, hogy nincsenek is lány barátaid, mert olyan nincs, aztán hogy nem is közelítesz lányokhoz, és végül hogy nem MERSZ lányokhoz odamenni. Az, hogy te így gondolod, szerintem egy értelmesebb, műveltebb lány szemszögéből nézve nevetséges, mert úgy beszélsz a témáról, mint 60-70 évvel ezelőtt. Nem azt akarom mondani, hogy nem lehet saját véleményed, de ha van, és ráadásul ezt megpróbálod ráhúzni egy egész korcsoportra, akkor már legyen más véleményed a szüleidén kívül, mert az nem a te véleményed. Az, hogy te nem mersz lányokhoz közeledni, és ezért kellemetlenül érzed magad, és mindenki másnak is megpróbálod ezért bemagyarázni, hogy ne legyen kapcsolata, nem egy vélemény, egyszerűen szánalmas. Tudod az ilyen embereknek akkor se lesz kapcsolatuk, ha "már elég idősek" lesznek, mert akkor ugyanúgy a szüleid háta mögé fogsz bújni, és 30 évesen még otthon élsz majd. Ha lesz is barátnőd, akkor ő lesz a hittantanárnő a vidéki általános iskolából, hátára terített kötött kardigánnal, akivel majd lesz egy házasság nyolc gyerekkel, de bármiféle szenvedély vagy szerelem nélkül. Mert neked nem az a problémád, hogy túl fiatal vagy bármihez, hanem a személyiséged a problémád, és mivel ezt valahol mélyen érzed, és szégyenled is, ahelyett hogy te változnál, a világot akarod megváltoztatni. Nem bántásból mondom, eszemben sincs, nekem sincs kapcsolatom, de én legalább ezt nem akarom másokra kivetíteni, mert tudom hogy az én elcseszett személyiségem az oka. Kész, ez ennyi ez a történet. Ha zavar, majd változtatok rajta. Te viszont gondolkodj el rajta, ha ennyire frusztrált vagy amiatt, hogy nincs barátnőd, hogy érdemes lenne végre nem a szüleid kisállataként viselkedni, hanem gondolkodni, a SAJÁT fejeddel. Remélem legalább megfontolod és átgondolod, mielőtt visszaválaszolod, hogy "én ezt értem, de még akkor is fiatal vagyok hozzá", és "ez a kor nem a lányokról, hanem a tanulásról szól". Semmi személyes, nincs veled bajom, legalább helyesen írni tudsz, de nagyon kérlek, ne hajtsd ugyanazt a hülyeséget, mert ez a vita így már csak nem is érdekes...

Az utolsó nagyon összeszedetten és értelmesen elmondta. Aki ilyen tisztán lát arra vár egy jó kapcsolat. :)

Vagy irigy vagy vagy pedig incel. Ha neked nem jó másnak miért legyen az? Nekem sem volt ilyen élményem, de attól még nem erőltetném másokra a gondolkodásomat. Amúgy nem tanul mindenki 28 éves koráig azért hogy szívorvos legyen és 18 évesen akár gyerekeket is lehet vállalni(100 éve így ment)