Szerintetek mit tudnák tenni?

21/F vagyok egyetemre járok (szüleim erőltették,de a jegyeim kiválóak). Az ötödiken lakunk egy kétszobás lakásban. Saját szobám sosem volt. Emiatt még barátnőm sem volt. Szégyenlem azt hogy nem vagyunk gazdagok, hogy ilyen körülmények között élünk. A kezeim meg vannak kötve mert egyetemre járok. Nem merek kezdeményezni, emiatt egy lánynál sem. Lehet hogy gyáva vagyok, de nem akarok szégyenkezni. Nem tudom hogy elfogadni ezt a helyzetet, abban biztos vagyok hogyha folytatom az egyetemet, egyszer sikeres leszek, és pénzem is lesz. Csak nem most. Otthonról nem tudok elköltözni, a kollégium nem opció. Van aki hasonló cipőben jár mint én, vagy átélte a helyzetet? Esetleg megosztaná velem hogy tudott ezen a szégyen érzeten felülkerekedni? Azt viszont ne mondjátok légyszi, hogyha szeret a lány elfogad igy is, mert már unom ezt a gondolatot...ez nekem nem segít semmit.