Miért tartják sokan különleges ízlésűnek azt, aki k-popot hallgat?

Amiért mindenki különlegesnek akarja magát érezni mindenben - és azok szeretik a legnagyobb dobra verni, hogy ők mennyire furák és egyediek, akik maguk sem biztosak ebben.

Az a többtízmillió rocker, akik a legmainstream-ebb modern, vagy leglegendásabb retro rockot meg metált hallgatják is azt hiszi, hogy különleges ízlésük van, de ugyanez igaz

- a kult-közönséggel rendelkező híres zenekarok mindegyikének rajongóira

- a niche-ebb elektronikus zene hallgatókra

- a pop-rappet kerülő hip-hop-headekre

- az Eminem fanokra, akik a műfaj történetének egyik legsikeresebb, több album óta félig pop-rap előadójára hiszik azt, hogy különleges dolog szeretni, mert hogy "csak ő ír komoly dolgokról"

- a modern kommersz gagyi rádióslágerek helyett retro kommersz gagyi rádióslágereket fogyasztókra

- az amcsi/hazai kommersz gagyi rádióslágerek helyett egzotikus kommersz gagyi rádióslágereket fogyasztókra

- azokra a szellemifogyatékosokra, akik bekommentelik kilenc számjegyű nézettséggel rendelkező Nirvana dalok, meg klasszikus szimfonikus művek alá YouTube-on, hogy "hurr durr, ilyet már senki nem hallgat"

...szóval kb. mindenkire, aki nem kizárólag modern mainstream poppot fogyaszt és különlegesnek akarja érezni magát, de még a mainstream poppon belül is vannak olyan csodák, mint a Twenty One Pilots, vagy Halsey, akik ugyanúgy mainstream pop, csak furcsán öltözködnek, úgyhogy a rajongók tudnak arra élvezkedni, hogy az alternatív, és hogy ők nem olyanok, mint mindenki más.

Ez alapvető emberi vonás, aminek a magja amúgy nem egy kifejezetten rossz tulajdonság. Az emberek szenvedélyesek az általuk kedvelt alkotások/művészek iránt, és előszeretettel érzik ezeket/őket olyan fontosnak számukra, hogy azonosítják velük magukat - tehát ha a zene különleges számukra, akkor valamennyire ők is biztos azok, amiért szeretik, illetve ha valaki leszólja a zenét, az olyan, mintha őket szólnák le.

Persze, ez rohadt idegesítő tud lenni, főleg a metálosok, meg a k-popperek ezen az oldalon borzasztó cirkuszokat tudnak levágni, nekem kedvelt szórakozásom is megpróbálni ezeket az embereket egy hangyányi realitásra ébreszteni, de igaziból ártalmatlan dolognak tartom, sőt, amennyiben arról van szó, hogy ezek a zenék segítenek ilyen-olyan gondokkal küzdő fiataloknak átjutni nehéz időszakokon (márpedig eléggé látszik, mikor erről van szó - velem is ez volt), akkor úgy vagyok vele, hogy túléli a külvilág, ha valaki egy picit idegesítőbb egy olyan dolog miatt, ami egy kis plusz életkedvet, meg önbizalmat ad neki.

Szóval a dolog emberi részéről ezt tudom mondani. A zenei aspektusról nem tudom mennyire kéne nekem nyilatkoznom, mert nem szeretem a k-poppot, de szerintem nekem valamennyire átjött a műfaj varázsa abból, amit hallottam. Ahogy észrevettem, a k-pop számok, videók, élő fellépések mindig ilyen iszonyú grandiózus, teátrális hatásra törekszenek, nem hallottam ebben a stílusban még olyan dalt, ami casual, háttérbenhallgatós lenne, csak olyanhoz volt szerencsém, ami mögött látványosan epikus, meg érzelmes ambíció volt és ez valóban egy különbség az amcsi pop többségéhez képest (ami főleg vagy bulizene, vagy vezetéshez hallgatós). Az más kérdés, hogy pont emiatt nem szeretem, számomra a rádiópop, meg a nagy elképzelések csak akkor férnek össze, ha kivételesen jól sülnek el (pl. Kanye West - My Beautiful Dark Twisted Fantasy), de hát itt jön a képbe az, hogy ízlések, és pofonok, nincsen objektíven jó, vagy rossz művészet...

De hogy még valamit hozzátegyek "még mindig jobb, mint az amcsi pop"-témában, amihez máshogy áll a szubjektív értékítéletem, és földrajzilag nem is olyan messze Dél-Koreától: j-popból amit hallottam, arról pont ellentétes véleménnyel vagyok, mint a k-popról. A japánoknak szokásuk a világszintű popkultúra elemeit úgy beépíteni a saját kultúrájukba, hogy bizonyos elemeket durván túltolnak - szerintem ők ezt teszik a popzenével, aminek az eredménye annyira fülbemászó, színes, cukin bugyuta, meg mindezek mellett humorosan self-aware, hogy az már-már parodisztikusan hat, és őszintén szólva szívesebben hallgatnék ilyen j-pop számokat, mint a legtöbb dolgot, ami a rádióban szól, hiába nincs papíron oly nagy minőség- vagy jellegbeli különbség. :D