Ez csak rajongás, vagy már valami fellángolás is Bill Kaulitz iránt?

Szóval kezdeném azzal, hogy a Tokio Hotel szeretette meg velem a zenét.

Mikor megláttam a Durch den Monsun klippjét, 1 éve, nem bírtam ki fél órát anélkül, hogy ne nézzem meg és hallgassam a klippet.

Szóval már ott helyesnek találtam Billt, aztán később elkezdtem kutatni utána, és nagyon sok mindent neki köszönhetek, a Tokio Hotel hajt előre. Sokan mondják, hogy hasonló a lelkivilágunk.

Az összes képükőn először Billt nézem meg, a felvételeken még akkor is csak rajta van a szemem, ha éppen nem ő szerepel.

Szóval régebben még csak így helyesnek találtam, viszont egyre jobban kötődők hozzá.

Elkezdtem jobban megnézni az arcát: a szemét, a szemöldökét, az orrát, a száját, a haját, az arccsontját, a fülét. És mindent tökéletesnek találok benne.

Szóval utána már a kisugárzásáért, az egész emberért oda voltam, elkezdtem TH-s pólókban járni, és persze mindenki kikezdett, hogy mért őket szeretem...

De Bill ad erőt mindig, hogy menjek tovább.

Szóval egyre többet olvastam utána, és egyre mélyebbnek éreztem a rajongásom.

Sőt, mikor meghallottam, hogy tetszettek neki az Olsen ikrek, majdnem étkezési zavarom lett, hogy én is olyan vékony legyek, mint MK. Tudom, hülyeség, de még most is rossz hatással van rám, ha meglátom őket valahol.

Szóval volt egy olyan időszak , amikor megállás nélkül, mindenkinek, CSAK a TH-ról beszéltem.

Aztán utána meg elkezdtem Billt rajzolgatni, és azóta is csak őt rajzolom és festem.

Már van vagy 10 portrém biztos róla, és mindegyik a szobám falán lóg. Sőt, festettem egy kb. 130 centis képet csak az arcáról, és egy életnagyságút is.

Most éppen ott tartok, hogy beleremegek a hangjába, sőt, volt olyan, hogy elsírtam magam tőle . Egy nap 2 órám , vagy több a suli mellett is az foglalja le, hogy koncerteket nézzek, és akármennyit is nézek, egyszerűen mindig elcsodálkozok azon, hogy milyen.. megmagyarázhatatlanul tökéletes és gyönyörű arca van. Most éppen ott tartok, hogy folyamatosan arról álmodozók, hogy milyen lenne, ha mellettem lenne, tanórákon a szája lebeg a szemem előtt, vagy a hangja dübörőg a fejemben, és arról képzelődők, hogy milyen lenne megcsókolni, vagy hogy milyen illata van, milyen az érintése, milyen lehet... kicsit ciki bevallani, de meztelenül.

Szóval egy idő után ideges vagyok, vagy nyafogok, ha nem hallhatom a hangját, vagy nem látok róla egy fotót/ felvételt.

Volt már, hogy csak a képein is a sírás kerülgetett... meg mostanában sokkal érzékenyebb vagyok, mint eddig. Az ismerőseim már viccelődve Billynek hívnak, vagy ha látják valahol, a falamon, vagy a kezemre ráfirkálva "Na, ott a férjed!" ( :D ) Pedig nekik nem szoktam elmondani azokat a dolgokat, amiket itt leírtam. Meg ha már elegük van a sok TH-ból : "Ne Billyzzél már!"

Szóval egy lány mondta, hogy attól, hogy neki tetszik Kurt Cobain, még nem szerelmes belé, mivel mondtam neki, hogy kicsit idegesít, hogy mindenki ezzel csúfol, hogy szerelmes vagyok belé... Csak itt kicsit megijedtem, mivel én már képzelődök is róla, és nem bírok ki egy napot nélküle, állandóan őt rajzolom, ő ad erőt, a dalszövegeivel teljesen egyetértek, most akkor mi van??

..