Mi az a "divat metál"? Milyen bandákat hallgat, aki divat metálos? Mit jelent egyáltalán?

Heló!

Én még sose hallottam a divatmetalt. Divatrockert igen, szerintem madjnem ugyan az a kettő.

Divatmetal banda szeirntem ne mfeltétlen új banda. Lehet, hogy mondjuk akkorát üt a kvöetkező Slipknot album, hogy boldog-bodlogtalan elkezdi nyomatni. Szóval szerintema lényeg az, hogy az adott klikkben, csoportban... népszerű együttest noymatja mindenki.

Ha valaki olyan zenét hlalgat, ami nem is jön be neki, úgy öltözik, ahogy nem is akarna, az valsózínűleg okkal teszi, kompenzál, el akar érni valamit... Nagy eséllyel rossz úton jár, de érthető, miért teszi.

Aki visoztn cska azért, hogy "nekem mindegy, csak legyen valami", az viszont kvázi egy érdektelen ember so kszempontból.

Példa: a Metallica pályafutásának elején kemény zenét játszott, nem is hallgatta a rockereken kívül senki, a rádiók se játszották. Aztán megjelent a fekete album, rajta a Nothing Else Matters, egy igazi ballada, lágy, dallamos, jóval populárisabb dal, mint az eddigiek. A rádiók is szerették (bár ők a One-t is játszották az előző albumról, csak a durvulós végét keverték le rendszeresen) és megjelentek azok az emberek, akik azt mondták: szeretem a Metallicát, de igazából csak az utolsó lemez dallamosabb, poposabb dalait kedvelték, a régebbieket nem ismerték, a többi együttesről nem is beszélve.

Na ezek is divatmetálosok voltak, azokkal együtt, akik itt gyk-n kérdezgetik, hogy "lejárt-e már a rocker stílus" meg "hogy kell ahhoz öltözködni, hogy rocker legyek" és nem értik meg, hogy ahhoz, hogy rocker/metálos legyél, az első és legfontosabb dolog, hogy szeresd és ismerd a zenét, érezd át, élvezd. Régen sem a szöges PVC dzseki tett valaki rockerré, hanem a stílus szeretete, amely az öltözködésben is megnyilvánult.

Egyébként sokszor - indokolatlanul - az adott zenei stílus kedvelői fújják fel az egészet. Teszem azt, valaki főként elektronikus zenét hallgat. De mondjuk ráakad egy nemrégi rock albumra, és megtetszik neki. Megemlíti ezt annak, aki mondjuk szitne cska rockot halgat, az meg nekiesik, hogy háááá, nem is ismered ezt meg ezt, meg cska ezt az egy albumot nyomatod...

Nos, az ilyen eseteket sokszor összemossák azzal, amikor valaki tényleg látszatra csinál, hallgat... valamit. Ugyanis az, hogy neked csak egy albu m tetszik, az a te szíved joga. És akkor m ivan? semmi. Teszem azt, nme egy rockegyüttesnél a válogatásokat hallgatom szinte mindig. Mert van egy cso olyan számuk, ami nem tetszik. Vagy van olyan banda is akad, akitől csak 1-2 albumot hallgatok. Divatból csinálnám? Baromria nem. Hanem azért, mert nekem így felel meg, és senki szavára nem fog megváltozni a véelményem egy számról, albumról, ha nem tetszik, nem tetszik ,ha nem jön be, nem hallgatom.

Ha ezek után pedig valaki benyögné nekem, hogy "Há te nem is vagy igazi rocker", pofán röhögném, és innentől kezdve a komolyanvehetősége rettentően megcsappanna.

Én rockernek mondom magam, mert rockzenét hallgatok elsősorban - nálam a hangszer számít -, de én szabom meg, hogy mti és hogy hallgatok, nem más szerint. És tegye ezt más is így.

Az éppen felkapott irányvonalat szorgosan követő együttes játssza a divatmetált. Ezek az együttesek a trend váltásával vagy földbe állnak, vagy hirtelen ők is váltanak. Ezek jellemzően abszolúte semmi egyediséget nem hordoznak, szövegi és zenei világuk kimeríti a stílus összes kliséjét, de azon túl nem merészkedik.

A divatmetálos az, akinek az igényeit ezek teljességgel kimerítik, öltözködésben, viselkedésben őket majmolja, de a műfaj valós értékeit nem keresi, nem érti. Őnekik a 2-3 felkapott együttes számít, akik a slágerlistán vannak, a stílusalapítókat általában nem ismerik, vagy ha igen, akkor is gyengének tartják, hiszen "nem bírtak sikereket elérni".

Mondjuk szinte minden együttes életében be szokott következni olyan szakasz, amikor hirtelen divatkövetőkké válnak. Híres példák a Judas Priest és a Turbo lemez, a Slayer a Diabolus in Musica albummal, vagy a Metallica a Load/Reload förmedvénnyel, de vannak még bőven. Tipikusan ezek kiugróan sikeres kiadványok katasztrofális szakkritikákkal.