Sonata Arctica - My Selene magyarul?
Nocturnal poetry,
Dressed in the whitest silver, you'd smile at me
Every night I wait for my sweet Selene
But, still...
Solitude's upon my skin
A life that's bound by the chains of reality
Would you let me be your Endymion?
I would bathe in your moonlight, and slumber in peace
Enchanted by your kiss in forever sleep
But until we unite
I live for that night
Wait for time
Two souls entwine
In the break of new dawn
My hope is forlorn
Shadows, they will fade
But I'm always in the shade
Without you...
Serene and silent sky
Rays of moon are dancing with the tide
A perfect sight, a world divine
And I...
The loneliest child alive
Always waiting, searching for my rhyme
I'm still alone in the dead of night
Silent I lie with smile on my face,
Appearance deceives and the silence betrays
As I wait for the time
My dream comes alive
Always out of sight
But never out of mind
And under waning moon
Still I long for you
Alone against the light
Solitude am I
In the end, I'm enslaved by my dream
In the end, there's no soul who'd bleed for me
Hidden from daylight, I'm sealed in my cave
Trapped in a dream that is slowly turning to a nightmare
Where I'm all alone
Venial is life when you're but a dream
The book is still open, the pages as empty as me...
I cling to a hope that's beginning to fade,
Trying to break the desolation I hate
But until we unite
I live for that night
Wait for time
Two souls entwine
In the break of new dawn
My hope is forlorn
We will never meet
Only misery and me
This is my final call
My evenfall
Drowning into time
I become the night
By the light of new day
I'll fade away
Reality cuts deep
Would you bleed with me
My Selene
válasza:Éjjeli költészet
A legfehérebb ezüstbe öltözve rám mosolyognál
Minden éjjel várok az édes Selene-emre
De, még…
A magány bőrömön van
Egy élet melyet összekötnek a valóság láncai
Megengeded, hogy az Endymion-od* legyek?
Fürödnék holdfényedben, békében szenderegnék
Csókodtól elbűvölve, egy örök álomban
De amíg egyesülünk
Azért az éjszakáért élek
Várok az időre
Két lélek összefonódik
Az új hajnal hasadtával
Reményem elhagyatott
Az árnyékok elhalványulnak
De nélküled mindig árnyékban vagyok…
Derűs és csendes ég
A Hold sugarai táncolnak a dagállyal
Egy tökéletes látvány, isteni a világ
És én…
A legmagányosabb élő gyermek
Mindig várok, keresem a rímemet
Még egyedül vagyok az éjszaka közepén
Csendesen fekszem, mosollyal arcomon
Megtéveszt a látszat, és elárul a csend,
Ahogy várok az időre
Álmom felelevenedik
Sosem látszik
De soha nem megy ki fejemből
S a fogyó Hold alatt
Még mindig rád vágyom
Egyedül a fénnyel szemben
Magány vagyok?
Végül álmaim rabul ejtenek
Végül, nincs lélek mely egyesülne velem
Napfénytől elrejtőzve, barlangomban bezárva
Egy álomban ragadtam mely lassan rémálomba fordul
Ahol teljesen egyedül vagyok
Jelentéktelen az élet, ha csak egy álom vagy
A könyv még nyitott, az oldalak olyan üresek, mint én…
Egy olyan remény mellett tartok ki, mely elkezd halványulni
Próbálom megtörni az elhagyatottságot, gyűlölöm
De amíg egyesülünk
Azért az éjszakáért élek
Várok az időre
Két lélek összefonódik
Az új hajnal hasadtával
Reményem elhagyatott
Soha nem fogunk találkozni
Csak a szenvedés és én
Ez a végső kiáltásom
A végső zuhanásom
Belefulladok az időbe
Éjszakává válok
Az új nap fényében
El fogok tűnni
Mélyen figyelmen kívül hagy a valóság
Egyesülnél velem, Selene-em?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!