Mi bajuk van az embereknek azzal, hogy én nem diszkó zenét, hanem rockot hallgatok?

Az a helyzet, hogy én szinte minden zenét meghallgatok, szinfónikustól kezdve a blues-on és jazz-en át a death metálig. Talán a rock zene az, ami számomra a leg meghatározóbb. Egyedül csak az elektronikus zenével nem vagyok egyáltalán kibékülve. Nekem nem tetszik, kész.

A "gond" ott van, hogy az emberek 90%-ának a tudata semmi mást nem képes befogadni, csak elektronikus zenét, azon belül is csak azokat, amiket a diszkókban játszanak. Electro, dubstep, stb. Nekem ezzel semmi bajom, ha nekik jólesik, fogyasszák egészséggel... Amikor viszont valaki kérdezi, hogy milyen zenéket szeretek, és közlöm hogy rock, akkor jön az oltás, hogy "hádde az szar!!!", "hádde abbacsak hörögnek végig", "úristen de nevetséges vagy", "hádde agresszív leszel tőle!!!".

Ha netalántán kifogok egy olyat aki nem teljesen sötét, és meg is tudja indokolni az állítását, akkor általában olyan válaszokat kapok, hogy szerintük a rock már rég kiment a divatból, azt csak gyökerek hallgatják, aki menő és divatos, az mind diszkós, a csajok is a diszkósokra buknak.(érdekes, általában nekem is jobbnál jobb nőim vannak, csak én rocker, esetleg visszafogottabb goth, punk körökből) Nemértik, hogy minek kell nekem kilógnom a sorból, és mást hallgatni mint a többi ember. Sőt, szerintük egyenesen feltűnési viszketegségem van, mert én nem a "normális" zenét hallgatom, hanem mást.(ezt majdnem szó szerint így mondták, több emberrel is beszéltem ilyenekről).

Egyébként nem az a tipikus sörhasú szőrös zsíroshajú rocker vagyok. Félhosszú egyenes hajam van amit rendszeresen mosok, általában valami feszülős(ált. fekete) póló van rajtam egy farmerrel(kopottas tipust preferálom), ritkán zenekaros póló, vékony nyaklánc és karkötő általában van rajtam, deszkás cipőt hordok, másfél éve testépítek komolyabban.

Olyan is volt, hogy majdnem nekem jöttek emiatt. Nem volt férőhej a buszon, ezért álltam az ajtó előtt, kapaszkodtam a rúdba. Mellém jön egy gyerek, majd gondol egyet, kiveszi a fülhallgatót, és max hangerőn elkezdi bömböltetni mellettem a saját kis muzsikáját(én ilyet soha nem csinálok, nemértem hogy képesek emberek ilyesmire). Amikor már a tököm is tele volt vele, kicsit megböktem a vállát, majd szóltam neki: "bocs, halkabbra tudnád venni a zenédet?". Erre felháborodva megkérdezte, hogy mi bajom van nekem vele. Annyit mondtam, hogy zavar. Erre elkezdett pattogni, hogy mi közöm van nekem ahoz hogy ő mit hallgat, meg joga van azt csinálni amit akar, az iron maidenes pólóm alapján még le is büdösrockerge.cizett. A pohár akkor telt be amikor próbált keményen levállazni. Az első megállónál megfogtam és lelöktem a buszról a 30 kilóját, de úgy hogy vissza se jött. "Erőszakot" életemben először és utoljára alkalmaztam.

Kérdem én, mi bajuk van az embereknek? Miért nem lehet békésen megférnünk egymás mellett, egymás zenei ízlését leszarván? Mi értelme annak, hogy ízléseken vitatkozunk? Ez eleve lehetetlen! Én ha tudomást szerzek róla, hogy valaki mondjuk lady gagát, vagy wallast, skrillexet hallgat, akkor nem kezdem el győzködni, hogy de az All Shall Perish mennyivel jobb, pedig azok legalább kivételes tehetségű képzett zenészek.(tudom, skrillex is) Főleg nem röhögöm ki, vagy szólok be neki. Én egy igényesebb(alkeszmentes) kocsmában sörrel a kezemben, vagy Tankcsapda koncerten érzem jól magam, ők pedig a coronitában, és egyebekben. Én nem megyek oda, maradok a saját környezetemben, nem szeretem, de nem is oltom le, mert más szereti. Nem értem az embereket...