Megéri lemezszerződést aláírni? Hogyan lehet ilyet kapni? Vagy inkább maradjak annál hogy magamnak elkészítem a demo-imat?

Csináld magad. Jobban jársz.

Már a profiknak is saját stúdiójuk és kiadójuk van.

A legnagyobb esélyed:

1) Hihetetlenül jó vagy és nagyon-nagyon szerethető (és a zenédre is maximálisan igaz mindez, muszáj hallgatnunk, olyan komoly)

2) az 1-es pontot nem csinálod, hanem már teljesen kész van, mire megjelensz nyilvánosan, tehát azzá válsz, akit szeretnek

3) Paradox módon ez stabilabb, ha bizonyos, nem feltétlenül szép és jó (sőt) rétegigényre koncentrálsz az említett "azzá válás" közben.

4) Adsz és nem vársz semmit. Természetesen nem fényen élsz, anyagi köszönetnyilvánításra minden lehetőséget meg kell adj, és sajnos az van, hogy meg is kell említened mindenütt, minimum egy felirat erejéig, hogy iratkozz, terjeszd, patronálj, köszönöm a támogatást. Persze sokszor elég csak megköszönni némelyiket, műfaj és közönség függvénye lehet ez is.

A legnagyobb nehézfegyver az 1-es pont, ahogy minden másban is.

Na, a dawot meg elfelejtem. A Cakewalk by Bandlab nem fizetős. Cubase meg Bitwig egyébként a Splice boltjában egész élhető részletfizetéssel hozzáférhető, de egy nem a legnagyobb kiszerelésű Ableton összegyűjtögetése se óriáskifli, főleg ha tényleg szükség van rá. Reaperrel lehet még ilyen kis szürkezónásan játszogatni. Szerintem is kevés pénzből jobb kontrollerekre költeni előbb, és nyomatni akár virágbolti verzión is, benyelve a kockázatot, ami egyébként elenyésző, amíg el nem kezd hivatalosan is tejelni a projekt (tehát megéri másodállásban vállalkozni, vagy legalábbis nem nagy pénzkidobás már, és jók a tendenciák is).

A legszomorúbb egyébként, hogy nemigen van megoldás a hétköznapi szemet hunyáson kívül arra, hogy amint megjelenik X összeg bármelyik bevételforrásodon, már elkéstél azzal, hogy vállalkozz, legalábbis jogilag. A gyakorlatban azért létezik arányosság is meg méltányosság is, meg nem áll melletted senki, hogy nézze, miket csinálsz, nem vagy te akkora hal... Tehát inkább csak azoknak kell rettegniük, akik tényleg maradnának is az adókerülésnél, vagy simán csak tartósabban mulasztanak, mint ahogy pótolni lehetne.

Szerintem is jobb magadnak elkészíteni. Lemezszerződést mostanában olyan emberek szoktak kapni, akik hirtelen felfutnak az interneten, a stúdió pedig gyorsan ráugrik, hogy minél több pénzt sajtoljanak ki az egészből. Persze kiadó kelleni fog, de csak amolyan közvetítőnek.

Ami fontos, hogy semmi sincs ingyen. A kiadóért is fizetned kell (kb. évi 15 ezer), illetve a daw is fizetős. Viszont nem kell nagyon nagy összegekre gondolni, 40 ezer körül már meg tudod venni a Cubase alapverzióját, ami kellő kreativitás mellett simán elégséges.

Ráadásként: nem bántásból írom, de kissé úgy jön le, hogy igazából alig tudsz valamit az egész folyamatról. Ezzel nincs gond, csak érdemes sokat olvasni, mert nagyon könnyen a kukába dobhatod a pénzedet.

Kérdés az hogy van-e pénzed és tudásod.

Ha tudsz-e keverni, megfelelő szinten értesz-e a hangtechnikához, jó producer vagy (úgy alkotod meg a dal hangzását hogy az eladható legyen és sok embernek tetszen), ….akkor felesleges a szerződés, csinálj egyedül mindent. 40 éves korodra talán végzel az első lemezeddel, aminek nem egy fos soundja lesz. XD

#9 Annak, aki nulláról indul, későn jött rá, hogy mindent akar tudni, és örömét leli benne úgy egyébként, emellé nem elveszett, mondjuk gitáron ő is látja, hogy elég jó, vagy bármit fel tud mutatni, ami egy átlagnál kicsit tehetségesebb/szorgalmasabb embert enged sejtetni, annak 4-5 év után elég stabil lesz az a képessége, hogy nekiáll szemezgetni a korábbi dalötletei közt, elővesz egy épp nagyon tetszőt, egy hangszeren kicsit elkészültebbre faragja magát a dalt, esetleg a szöveget is, és 2-4 óra alatt arrangement végleges, max 2 óra meg egy napokkal később beleigazítás 10-20 perc alatt és remek a mix. Mastert lehet ilyen konyhait csinálni, de ha az a fül csinálja, aki jócskán jóra tudta hallgatni, amit addig csinált rajta, akkor az nem lesz olyan, mint a mester a csiliárdos laborjában, aki csak ezzel foglalkozik, minden eszköze és minden sejtje az utolsó simítások pompával határos színvonalú elvégzésére van kihegyezve. De azért a házimaster is tud olyan lenni saját cuccon is, hogy a rádióban már akár jó irányba is kitűnhet a hazai termelésűek közt.

Szóval nem temetném a dolgot, csak többnyire nem célszerű, és hát különleges embert kíván, nagyon egómentes hátralépéssel nézve egy egyébként tényleg piszkosul jó trackre.