Mit tennétek ilyen helyzetben?
Tegyük fel, hogy égsz a vágytól, hogy kiadhass zenéket, mert úgy érzed, hogy eljött a Te időd. A technikai és a hangszeres tudásod elég jó, megfelelő minőségben rögzíteni is tudnál, vannak dalszövegeid és demóid is, csak éppen egy választás elé kényszerülsz:
- (1) Válaszhatod azt a stílust, ami a legnagyobb kedvenced, emiatt a leginkább önazonos is, tudod benne kamatoztatni a hangszeres tudásod is, de a demók nem hangzanak elég ütősnek és egyedinek, pluszban érzésre nincs elég hangod a dalok felénekléséhez.
- (2) Egy olyan stílus felé mozdulsz el, amit világ életedben kerültél, viszont egy ökörködésnek indult kísérletezésből létrejön valami, ami valamiért mégis tetszik. Felmerül benned, hogy miután nincs olyan zene ebben a stílusban, ami igazán tetszene, ezért Te csinálhatnál párat, könnyen menne a vokál felvétele is, de a hangszereidet nem tudnád használni és magáról a műfajról semmit sem tudsz, teljesen idegen.
- (3) Megpróbálkozol az előbb említett két stílus összemixelésével, ami egyrészt izgalmasnak, másrészt különlegesnek hangzik, vannak benne valódi hangszerek is, nem nehéz a vokál sem, csak éppen a két stílus szöges ellentéte egymásnak, ezért valószínűleg egyik rajongótábor sem fogadna be igazán.
Az eggyesre szavaztam. Hogy miért?
Egy ismert, szeretett zenei stílus okkal az. Ha ez önazonos, az szuper, autentikus vagy, és van egy csomó ember aki kíváncsi rád. Tök felesleges hétrét görnyedni, hogy feltalàld a spanyol viaszt.
Gyakorolj, próbáld meg reprodukálni azt, amit a nagy nevek csinálnak ebben a műfajban, tanulj technikákat, és ismerj meg embereket ebben és társulj velük.
Tanulni mindig kell, és lehet is. Lehet más hangszeren kötsz ki a végén, de ahhoz el kell indulni, hogy lásd mi áll testhez.
A kettesre nem tudom miért szavaztok. Nem tetszik neki, nem lesz motivált. Mi lesz ha elkezd koncertezni, és megjelenik egy csomó ember, aki nem ezt várja, nem értenek eggyet. Ez garancia arra, hogy megutálja az egészet.
#2
Azért én nem azt vettem ki a kettesből, hogy nem szereti, hanem azt, hogy "véletlenül" csinált valamit, amit egy olyan stílusnak tartott, amiben nem ismert olyat, amit szeret, de mégis sikerült ezen a stílus keretein belül olyat alkotnia, amit szeret.
Szóval az egyes és kettes közt kb. az a különbség, hogy egyes esetben egy hozzád legközelebb álló stílusban alkothatsz, de adott esetben pl. nincs hozzá megfelelő hangod. Vagy egy olyan stílus, ami távolabb áll, ide már elég a hangja, viszont hangszerei nincsenek, de ugyanúgy alkotna olyat, ami neki tetszik.
Köszi a válaszokat!
#2 A kettest illetően arról van szó, amit #3-as leírt. Alapvetően nem szeretem ezt a stílust, de amit én csináltam, az tetszett.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!